„Hockey captures the essence of Canadian experience in the New World. In a land so inescapably and inhospitably cold, hockey is the chance of life, and an affirmation that despite the deathly chill of winter we are alive.”
-Stephen Leacock-
Sportos napokat élünk, és nem csak azért, mert a fokozatosan hűlő időjárásban egyre szaporábban pedálozunk az egyetem felé, hanem mert a héten háromszor is voltunk futni. Na de nem is ezért kezdtem bele a mondatba, hanem mert eljött az év azon 3 hete, amikor szinte tiszteletbeli kanadaivá avathatjuk magunkat: HOKI időszakot élünk! Pénteken láttuk az első férfi egyetemi meccset, vasárnap következik a Blackhawks-Canucks Chicagoban, jövő pénteken pedig a Minnesota elleni rangadó szerény kis városunkban.
Már a női meccs nagyon jó szórakozás volt, de a férfi találkozó 5. percére megint úgy éreztem,hogy óóóó de mennyire szeretnék játszani! Bár tudnék korcsolyázni, és bár nehezebben billentenének ki az egyensúlyomból, mint egy magára hagyott seprűnyelet… Már a felvezetés során átérezhettük, hogy a hoki hivatalosan is a legrock’n’rollabb sportág a léggitározás után! Kezdődött a wisconsini jégkorongozás dicső történelmének felidézésével, melyet a harmadik emeleten ülve remekül láthattunk a szemmagasságban lévő kijelzőn:
Olyan játékosok kergették itt a pakkot, mint Chelios, vagy éppen Mark Johnson, aki az USA hazai pályán aratott olimpiai sikerekor a legendás „csoda a jégen” meccsen 2 gólt akasztott a Szovjetuniónak… Jelenleg egyetemi női csapatunkat dirigálja, és épp az első szünetben vehette át a női ligától az év edzője kitüntetést immár sokadszorra.
Miután még a mi hátunk is beleborsódzott a generált hangulatba, az Enter Sandman akkordjai csendültek fel remegtették meg a koszorúereinket is, a képernyőn pedig remek video egyveleg köszöntötte a srácokat! Jöhetett a meccs a veretlen Nebraska ellen. És még el sem kezdődött szinte az összecsapás, amikor is óriási góllal megszereztük a vezetést. A Nebraska kőkemény ütközésekkel fárasztotta és amortizálta fiainkat, akik próbáltak szemfüles akciókkal előrukkolni, ha nem éppen a szélvédőre tapadt muslincával vállaltak sorsközösséget. Bizonyára nem csak én néztem meg reggel az nhl.com-on Kane csodálatos gólpasszát, mert alig pár perc múlva ezt láthattuk:
Külön mosolyt csalt az arcunkra - azon a tényen felül, hogy ez volt a legnagyobb gól, amit valaha élőben láttunk -, hogy Kane teljesítményét látva Erika reggel megjegyezte: jó lenne, ha Chicagoban látnánk valami ilyesmit majd. Kipipálva!:)
Ekkor a lendületet megtörte csaknem centerünk nyakával egyetemben egy brutális ütközés, amit egy komoly verekedés követett, a büntetőpadokon pedig összesen 6 játékos foglalhatott helyet, egy nebraskai pedig már el is ballaghatott a végtelen kukoricamezők felé… Kisvártatva 3-0 ide.
A harmadba belefért még egy szépítés, az egész meccsen brillírozó kapusunk a napra rendeltetett negatív megmozdulásait egy csomagba sűrítve elvétett egy kapu mögötti békésen csordogáló korongot, amit köszöntek szépen a vendégek, és könnyedén emelték a krumpliszsákként érkező hálóőr előtt a magára hagyott hálóba.
Borzasztó jó meccs volt, rengeteg megtorlással, 41 perc kiállítással, hatalmas védésekkel, lüktető irammal. A második harmadra ebből annyi maradt meg, hogy volt jég, meg korcsolyáztak is… más semmi. Eltelt csak az idő, mikor is a Nebraska hirtelen kinézett a visszapillantóba, felkapcsolt egyet, és padlógáz mellett állva hagyta a borzokat, akik a hátralevő 5 percben a puszta túlélésért küzdöttek. Lényegében 1 csapat volt a pályán, de csak 1 pakk került a hálóba, 3-2.
A harmadik harmad visszahozta az első periódus színvonalát, lett 3-3, majd 4-3 ide, de szinte azonnal 4-4 oda. A kegyelemdöfést az ellenfél 16 másodperccel a vége előtt vitte be egy szépen lejátszott emberelőnyből, amelynek létrejötte minimum kérdéseket vetett fel… Összességében megérdemelt volt a nebraskai siker, agresszívebbek, összeszedettebbek voltak, csak megfogta őket az első két gól. A kapura lövési arány is abszolút mellettük volt, bár ez nem annyira lényeges, mivel szombaton a visszavágón 6-3 lett ide úgy, hogy a lövési mutató 18-42-t mutatott oda.
Remek este volt, remek meccs, jó felvezetés, és újabb bizonyíték: nincs semmi, ami a jégkoronghoz fogható lenne, ez a világ legjobb sportja!!!
