„Houston, a Sas leszállt”

-Neil Armstrong- 

Rengeteg dolgot lehetne írni az első 3 nap történéseiről, így most megragadom az alkalmat, és egy kicsit faragok a lemaradásból. Ha valaki nem igazán érdeklődik az iránt, hogy miként lehet berendezkedni egy csak bútorokat tartalmazó – azokat is egymás hegyén-hátán a sarokba dobva – lakást 0-ról közel minden igényt kielégítőre nagyságrendileg 100$ befektetésével, és hogy mi köze ennek egy márkás korcsolyához, na meg egy csengetéshez, az semmiképp ne klikkeljen a továbbra! Dióhéjban: ez volt mindkettőnk életének leghosszabb bevásárlása, és mivel egyikünk sem nagy rajongója ennek a tevékenységnek, ellenben nem szeretjük feleslegesen elengedni az elnökök kezét, így elég strapás is volt a megfelelő dolgok megtalálása (a dolgok sorrendje lehet már keveredik, de egyrészt kiégett a memóriám egy idő után, másrészt meg minden megtörtént, így az olvasót ne zavarja össze ez az apróság: a leírtak megtörtént eseményeken alapulnak).

A nap zenéje country lesz, mégpedig Frankie Ballard előadásában. Az ok prózai: egész nap a helyi country adó szólt az autóban, és bár sokak szerint szégyenletes egy műfaj, mégis rendkívül idevaló és minket szórakoztatott.:) 

Pénteken természetesen korán ébredtünk az időeltolódás miatt. Reggelink nem lévén, leballagtunk a Subwaybe – mennyire amerikai már… - egy tea után, ahol kaptam egy kiváló omlettes sandwich-et 3$-ért. Elégedetten indultunk az első állomásra, az International Faculty and Staff Services irodájába, ahol nyilvántartásba kerültünk. A fogadócsarnokban begyűjtöttünk egy halom szórólapot, prospektust és miegymást a városról és az egyetemről, majd az 5. emeleten leadtuk az adatainkat. A kedves úr megkért még minket arra, hogy regisztráljunk egy úgynevezett „Eligazításra”, amely szeptember 7-én lesz esedékes. A névsor a listán érdekes volt. Kb. 10 ázsiai név, mi és a slussz poén: Éva Fekete a lap tetején… Erre mégis mi az esély? Meglátjuk két hét múlva. Kicsit értetlenül állunk az előtt, hogy két hetet várnak ezzel a tevékenységgel, hiszen addigra lényegében mindennel végezni kell, ami a letelepedést illeti.  

Miután hivatalosan is kitűztük a zászlót az egyetemen összesen 15 perc alatt, felkerekedtünk, hogy mindezt a közlekedésfelügyelet (DMV) irányába is megtegyük. Befáradtunk az épületbe, ahol az első kígyózó sort végigállva – embert próbáló 2 perc volt… - közölték velünk, hogy sajnos a nemzetközi jogosítvány – vízum – útlevél – DS-2019 adatlap – albérleti szerződés kombináció nem elegendő ahhoz, hogy helyi igazolványhoz jussunk. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy minek is nekünk ez a fényképes kártya? Az elsődleges motivációt az AT&T – az amerikai távközlés szinte kizárólagos ura – adja, ugyanis az on-line rendelések kitöltéséhez szükség van vagy a Social Security Number–re (ez a mi TB számunknak felel meg kb.), vagy ennek esetleges nem léte esetén (mert ideát ez legálisan lehetséges) egy állam által kibocsátott személyigazolvány vagy jogosítvány számára. Az eredeti célunk az utóbbi volt – már csak azért is, mert nem kell magyarázkodni, ha az univerzum legkommunistábbnak kinéző dokumentumát, a magyar okmányiroda által kiadott nemzetközi jogosítványt kell felmutatnunk -, de kiderült, ehhez vizsgázni kell elméletből, míg az igazolvány elvileg automatikusan jár. Az ügyfélszolgálaton mégis javasolta a kicsit spanyolos fickó, hogy jobb lenne a jogosítvány, mert az ingyen van, meg másra is jó, de mindenesetre szerezzünk még valamilyen dokumentumot banktól, vagy villanyszámlát, vagy bármi hasonlót, ami igazolja a címünket. Sajnálatos módon a lakbér szerződést (!!!) nem fogadják el erre a célra. Kicsit értetlenül távoztunk, hogy nyissunk egy bankszámlát, illetve kérjünk egy igazolást a szállásunkon az augusztus havi félhavi összegnek megfelelő lakbér befizetéséről, hátha…  

A bank felé útba esett az AT&T üzlete, ahol vázoltam az on-line problémánkat, és érdeklődtem, hogy mi a helyzet, ha helyben kötjük az üzletet. Közölték, hogy ez lehetséges, csak akkor elesünk az on-line kedvezménytől, amit nem akarunk, hiszen a havi díj esetünkben 12-vel szorzódik. Ezzel eldőlt, hogy az otthoni Internet beüzemelése kicsit elhúzódik majd.

Innen a bank jött volna, de mivel úgyis elmentünk a lakás előtt, így beugrottunk a korábban már említett bizonylatért a befizetésről.  

Banknak a számomra már jól bevált CHASE-t választottuk, és nem kellett csalódnunk. Kb. 25 perc alatt – ennél több nem lehetett, mert nem járt le a parkolóóra – roppant udvarias stílusban létrejött a közös bankszámlánk 2 „debit card”-dal. Ez a bankkártya típus nem kreditkártya, mert nem mehet mínuszba, továbbá a 1,5 éve életbelépett törvények miatt nem jár már rá semmilyen bónusz – Arizonában 135$-t kaptam fél év alatt, pedig alig 5000$ forgott meg rajta -, sem kamat sem. Ez csak egyszerűsíti az életet a készpénzhez képest és nem kerül semennyibe sem, így nekünk tökéletesen megfelel. A bankkártyák várható érkezési idejeként a kedd delet jelölték meg, ami még később előkerül majd. Ehhez ugyanis személyesen be kell fáradni természetesen, és kedden már az autó nélküli gyámoltalan elesettek életét éljük majd. A bankban megtudtuk, hogy sajnos a kérdéses bankbizonylatot majd csak úgy 2 hét múlva kaphatjuk meg, de másnap kapunk majd egy mailt az első befizetésünkről, hátha az segít.  

Ismét visszaindultunk a DMV-re az új papírunkkal. Ez azt jelentette, hogy megint átszeltük a várost (kb. 5 km-ről beszélünk), és ha már ez úgyis elkerülhetetlen volt, tettünk egy kitérőt a neten korábban kinézett biciklibolt felé, mely majd kap egy külön postot. A DMV-nél csalatkoznunk kellett, mert semmilyen, a lakóhelyünktől származó papír nem felel meg a lakhelyünk igazolására…   

Egy nem túl távoli mexikói étteremben magunkba olvasztottunk egy quasadillát, az út túloldalán álló – előzetes infóink alapján „drága, mert rá van írva, hogy organikus” - Whole Foods Marketban pedig szemrevételezés útján tévedhetetlenül megállapítottuk, hogy az ilyen árfekvéssel kapcsolatos genetikailag kódolt rezisztenciánk okán sajnos itt nem tesszük többet tiszteletünket.  

Ekkortájt délután 2 lehetett, és időszerűvé vált, hogy a Toyotánktól megváljunk. A nagyobb rakteret kihasználva haza transzportáltuk az addigra elkészült biciklimet – mivel sikerrel jártunk az üzletben -, majd elkezdtünk a reptér felé tartani, ahol a Toyotát várták haza a Hertz-nél. Mielőtt kiértünk volna a reptérre, elmentünk az Enterprise East Washington úton álló kirendeltsége mellett, ahol a következő autónkat kellett felvennünk 5-kor. Noha a cég rendelkezik irodával a reptéren is, azért választottuk ezt az irodát, mert itt 20$/nap volt egy autó, míg a reptéren 40… Érdeklődtünk, hogy kérhetnénk-e felvételt fél óra múlvára a reptérre. A válasz nem volt, mert nem vehetnek fel a másik irodájuk elől… Ez kicsit lelombozó volt, mert a távolság úgy 5-6 km, az idő meleg, mi meg dög fáradtak voltunk. A megoldás egy taxi lett, ami 12$ ellenében elvitt minket az új autónkért, egy kis Hyunday-ért. A taxis egy nagy lobonccal ellátott fiatal srác volt egy lepukkant járművel, melyen nagy betűkkel hirdették: ez a legolcsóbb taxis társaság a városban: meglepetésre Badger Cab névre hallgatott. Az állítás hihetőnek tűnt, ugyanis a többi taxi számlázott mérföldre+az állva töltött percekért is, ez pedig csak a célpont elhelyezkedése alapján, dugótól függetlenül… Utóbbi fontos volt, mert a reptérre vezető út felújítás alatt állt. A srác el is mondta, hogy reggel minden taxis azzal dicsekedett, mennyit keresett a dugónak hála…  

Azt hiszem ezen a ponton elértük a Hyunday mellett a kritikus karakterszámot is, amit még elolvastok, így innen folytatódik majd az első napok storyja! Ezzel nem csak az maradt le a 100$ történetéről, aki nem klikkelt a továbbra, hanem mindenki más is… lehet várni a következő részre! :)

/Elnézést, a kicsit szürkébb postért, még dolgozik a fáradtság...:)/

 

 

Címkék: at&t chase autóbérlés madison dmv wisconsin blog

A bejegyzés trackback címe:

https://wisconsin.blog.hu/api/trackback/id/tr313174952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása