“And as we let our own light shine, we unconsciously give other people permission to do the same.”
-Nelson Mandela-
Már említettem korábban, hogy egyetértek azzal a szemlélettel, hogy amíg az ember nem tud valamit nem szakavatott embereknek is elmagyarázni, addig maga sem érti igazán. Most megpróbálom meggyőzni olvasóinkat, hogy tudom, mit csinálok, és ennek szellemében szeretném ezt a blogposztot kedves nagymamáinknak szentelni.
Röviden: olyan vegyületeket próbálok előállítani, amik képesek bizonyos körülmények között kék fényt kisugározni, azaz kék fénnyel fluoreszkálnak. Az elsődleges felhasználási területük az OLED-ek, ami annyit jelent, hogy segítségükkel olyan miniatűr diódák építhetők, amik elektromos áramkörbe kapcsolva kéken világítanak, vagyis tökéletes építőelemei egy képernyőnek.
A mai iPhone-ok, iPad-ek és SmartPhone-ok már ilyen képernyővel rendelkeznek, vagyis sok ilyen kis molekula van már használatban. Az OLED-nek rengeteg előnye van az LCD kijelzővel szemben:
-fényesebb,
-kb. 100-1000-szer gyorsabban változtatja a fényét, azaz a gyors videók sokkal szebbek rajta
-majdnem 180°-ban változatlanul szép a képe
-kevesebbet fogyaszt
-könnyű, stb…
Minek is van szükség még fejlesztésre, ha már vannak ilyen készülékek, és láthatóan szépek? Mert ezeknek a készülékeknek kétféle felhasználója van: az egyik a technológiai sznob, aki egy-két éven belül kidobja az okostelefonját, mert kijött az újabb verzió, és az olyanok, mint mi, akik pedig legfeljebb azért fognak ilyen telefonnal rendelkezni, mert a régi tönkrement, és nem volt más a boltban. Mi úgyis csak telefonálásra használjuk, a másik meg úgyis kidobja rövid időn belül, szóval senki sem veszi észre, hogy kevesebb mint egy éven belül változik a színkontraszt, és 5 év alatt teljesen élvezhetetlenné válik, amit lát, mert a kék fényű OLED-ek fényük 50%-át elveszítik.
A helyzet azért megoldódni látszik, ugyanis az LG mostanában bocsátott ki egy 55”-os OLED csodát, ami mindössze 4 mm vastag, és 8000$-ba kerül. Nem hiszem, hogy van az a sznob, aki ezt kidobná egy év múlva! Márpedig kérdéses, hogy mennyi ideig tartja meg a színegyensúlyt ez a tv, vagy csak annyival jobb, hogy feltételezi a haladó szintű felhasználót, aki mindig utánállítja a fényerőket. Ugyanis nem azt érzékeljük, hogy a kék fény elhalványul, mert arra viszonylag érzéketlen a szemünk, hanem azt, hogy a tónusok változnak, ugyanis a fényarányokra sokkal inkább reagálunk.
Valahol itt térhetünk vissza egy kutató szerepére, aki az egész televíziós és mobilkészülékes világhoz annyit tehet hozzá, hogy előállít néhány molekulát, amit jól megvizsgál, majd a felhasználói oldal - esetünkben cégek - eldönti, hogy elég jó-e. Bármilyen kiábrándítóan hangzik, a sokezer anyagból csak néhány jut el gyártásig. Azonban azoknak az anyagoknak is lehet szerepe a sikerben, amik végül nem bizonyulnak elég jónak. Vegyük például az én esetemet: amiket mostanában csináltam, jók is lehetnének valamire, de valószínűleg minden lehetséges területen van jobb, vagy olcsóbb anyag, amit érdemesebb gyártásba vinni. Viszont a kis előrelépések, amivel ezek a molekulák többet tudnak azoknál, amikből kiindultam irányt adnak, hogy merre érdemes haladni. És ahogy nekem ötletet adnak, úgy másnak is adhatnak egy kis ihletet (ahogy azt a bevezető idézet szó szerinti értelmezése is sugallja). A fejlesztésekre való igény pedig sosem áll meg. Nem csak a technológiai fejlődés, és a fogyasztói igények miatt, hanem mert a világ nyersanyagforrásainak változása olyan mértékben befolyásolja egyes anyagok előállítási költségeit, hogy amit ma megéri gyártani, lehet, hogy hamarosan mással kell helyettesíteni.
Hiába, az ember tökéleteset soha, és maradandót is ritkán teremtett. A természetet nehéz felülmúlni!
