Gyakorlatilag teljes jogú egyetemi polgárok lettünk mintegy 50 perccel ezelőtt (kicsit kusza lesz a blogon a kauzalitás, de majd egyenesbe jövünk… ez az esemény tehát friss, de majd visszakanyarodunk még a múlt péntekre is) az úgynevezett Wiscard beszerzésével. Az ügyintézés példaértékű volt, ahogy azt már megszokhattuk. Miután a hétfői egyetemi bemutatkozásunk alkalmával leirányítottak minket a gazdasági osztályokra – ez tanszékenként értelemszerűen különböző, mintha több ’A’ épület lenne -, kedd reggel mind a ketten eltöltöttünk 10-10 percet Betty és Angela irodáiban. Az adatainkat felvéve továbbították őket a rendszerbe – mindenki csak a misztikus, már-már Mátrixot idéző ’system’ kifejezést használja. Jelezték, hogy pénteken menjünk be, érdeklődjünk, hogy működik-e már a dolog. Ehhez képest ma – szerda – délelőtt kaptunk e-maileket, hogy már bent is vagyunk. Nem a rendszertől magától, hanem a saját ’payroll coordinator’-unktól. Megörülvén a helyzetnek, benyargaltunk a South Union épületébe, ahol 5 perc alatt kinyomták a fényképes (!), mégnescsíkos azonosítónkat. Örömünkre ’staff’, azaz személyzeti kártyát kaptunk, ez feljogosít az ingyenes tömegközlekedésre, és a sportkomplexumok fél áron történő felhasználására is. Mindez alig 36 óra alatt nyélbe ütve…