„Hajíts egy szerencsés embert a tengerbe, és hallal a szájában fog feljönni.”

-Arab mondás-

A Bahama-szigeteken minket ért élmények sorából még hátravan a legfényesebb gyöngyszem, és bár már bizonyára mindenki ég a vágytól, hogy a perui történeteket olvashassa, de a kronológiai sorrendet szem előtt tartva a tényt, miszerint ami egyszer elmarad, arra már úgysem térünk vissza, így most még visszakuporodunk a pálmafák tövébe. Tovább után a víz alatti varázslatról!

Előbbi megjegyzés legfőbb vezetőnktől származik, míg utóbbi kérdést magam teszem fel.  Először látván ezt a kijelentést csak az jutott eszembe, hogy tehet egy politikailag befolyásos személy manapság egy politikailag ennyire inkorrekt kijelentést - gondolván rengeteg arab orvosunkra, hogy csak egy ma különösen kényes területet érintsek. Aztán persze eszembe jutott, hogy ha a keresztény vallásra, mint értékrendre gondolok, rengeteg pozitívumot tud adni az embereknek, közösségeknek. Ezekhez a normákhoz a vallási hovatartozás ugyan egyáltalán nem kellene, hogy hozzátartozzon, de ha ezt mi így fejezzük ki, ám legyen! Sok kormányzati rendelkezés igyekszik támogatni az egyházat, és ez a kijelentés is azt ösztönzi, hogy újra legyen a vallás fontos és mérvadó az emberek számára, de vajon ezt az ösztönzést a valóságban hogyan kivitelezik? Sajnos ma már bizalmatlansággal fordulok minden újítás felé, de korai lenne még kritikai véleményt alkotni. Inkább csak azt a tévhitet szeretném eloszlatni, ami szerint a „piszkos mocskos kapitalizmus” vezetett oda, hogy nemzeti szinten elvesztettük hitünket nem csak vallási tekintetben, hanem bármilyen szinten.

„Meg kell tanulnotok megfordulni, mert ha elkap a szél, és csak mentek befelé, KJ nem megy utánatok, hogy visszahozzon!”

-KJ-

Az üdülő legnagyobb attrakciója - a fehér homok, a pálmafák és a varázslatos színű óceán mellett – minden kétséget kizáróan a sport „bódé” volt annak alkalmazottjaival. A csomagban benne foglaltatott mindenféle nem motoros alkalmatosság bérleti joga is – első délután fizettünk a jet ski-ért, mert Erika még nem ült ilyen tengeri paripán, de alighanem nem is mostanában jön majd el a következő alkalom -, és mi nem is voltunk restek részt venni minden bevezető oktatáson. Mikor máskor ülnénk fel egy kis vitorlásra, vagy próbálnánk meg szörfözni? Tovább után megszámlálhatatlan mennyiségű vízbe zuhanásról lesz szó!

“In wine there is wisdom, in beer there is Freedom, in water there is bacteria.” 

-Benjamin Franklin-

Épp Charles Bamforth (több mint 150 tudományos cikk szerzője, mind a sörfőzésről) roppant szórakoztató előadásról jövök (az írás maga 1 hete született - a szerk.), amit muszáj megosztanom olvasóinkkal. Az előadás stílusát nehéz lesz visszaadnom, de nagyon sok érdekes információt megtudtam a sörről, melyet ugyan nem szeretek, és sose értettem, hogy lehet –főleg nagyobb mennyiségben- inni, de most legalább azt is megtudtam, miért vált az emberiség kedvelt italává. Erre a válasz a fenti idézetben van, ugyanis párezer évvel ezelőtt vizet inni igencsak veszélyes volt, mint ahogy az ma is az a Föld legtöbb országában. A sört pedig főzni kell, és a forralásnál megszabadul az ember a baktériumoktól.

„Ma este itt lesz a színpadon Magyarország 8 legjobb énekese!”

-Tilla-

Odahaza már rég eljött a pillanat, amikor a tehetségkutató show-k átfordultak önmaguk paródiájába, és a magukkal mit kezdeni nem tudó, feltűnési viszketegségben szenvedő műsorvezetők és zsűritagok éppen csak el nem kezdtek Kossuth-díjakat osztogatni a fentihez hasonló megmosolyogtató ömlengések közepette. Annyit bizonyára megtanultunk az elmúlt 5-6 évben, hogy a 10 millió szövetségi kapitány országa legalább 1 millió TOP10 énekest is kitermel évről-évre, akikre még több forintnyi SMS-t is hajlandóak vagyunk áldozni.  Ezen bőség ellenére mégis őszinte lelkesedéssel tudok bemutatni most valakit, kis túlzással egyszerűen csak az út széléről.

"-Morning, Bob!

-Oh, good morning Gary. One Bahama Mama, please."

-Bob Kelso /Scrubs/-

Nem tudom, hogy az olvasók közül hányan követték figyelemmel a Scrubs sorozatát, de azok kedvéért, akik lemaradtak volna (itt most lehet, hogy Ronin és Ágin kívül mindenkihez szólunk), tovább után mellékeltük a vonatkozó videót. Nem állítjuk, hogy a minden igényt kielégítő szolgáltatások mellett a tengerpart néptelen lett volna, de azért a jelenlevők egy része számára nem volt teljesen idegen a Bob Kelso féle magatartás a bárok, hamburger sütők, éttermek Bermuda-háromszögében.

„Merjünk nagyot álmodni!”

-Orbán Viktor-

Ezekben az időkben talán nem a legszerencsésebb OV idézettel kezdeni egy blogbejegyzést, de annyira ide illik az egykoron szlogenné vált mondat, hogy nem tehetek mást. Az elmúlt 135 írás után aligha kell magyarázni: ebben az évben megtanultunk nagyot álmodni. Mikor ezek a sorok képernyőre kerülnek, már éppen lelkesen csomagolunk majd, hogy másnap reggel felüljünk a Chicago felé tartó buszra, és a közös életünk kezdetén megejtett első kirándulásunk során, a Monte Rondinaio párás lejtőin szinte poén szinten megszülető közös, „elérhetetlen” álomcélpontunk felé vegyük az irányt… Nem csak egy olyan út lesz ez, amire örökké emlékezni fogunk, ami messzebb visz otthonról, mint azt valaha sejtettük, amit elfogadható anyagi ráfordítás mellett csak most ejthetünk meg, hanem egyfajta szimbólum is számunkra. Abban a pillanatban, amikor 10 nap múlva haza érkezve feltölthetjük ide a tovább után látható közismert képet immár saját magunk mosolygós arcával az előtérben, lényegében világgá kiabálhatjuk, és magunknak is bizonyíthatjuk: MINDEN lehetséges!!!

„You're going nowhere, Sanka, and you're thrilled to death about it.”

-Yul Brenner /Jég veled/-

Egészen addig a pillanatig, amíg leléptünk a „hajópallóról”, a legközvetlenebb kapcsolatom a Karib-tengerrel a zseniális „Jég veled” című film volt a Téli Olimpiát megjáró jamaikai bob csapat történetével. (Apropó Olimpia, rémlett még egy statisztika az egy főre jutó érmekkel kapcsolatban: a Bahama-szigetek elsősorban sprintereinek köszönhetően az előkelő 4. helyen tanyázik.) A bohókás zenét hallgató, életet nem túl komolyan vevő atmoszféra már a kezdet-kezdetén tapinthatóvá vált. Az idézettel szemben mi nagyon is tartottunk valahova, de igaz, ami igaz, fel is voltunk villanyozva rendesen. Tovább után egy műemlék értékű buszról és a világ legabszurdabb közlekedési rendszeréről lesz szó!

„Be wise, don’t be brilliant!”

„Légy bölcs, de ne legyél briliáns!”

-Franklin K. Lane-

Némi iróniával mondhatjuk: szerencsés helyzetben vagyunk. Szerencsés helyzetben, mert nem kell mindent elhinnünk, amit politikusaink a szakadék felé tartó vonat mozdonyából felénk kiáltanak. Azt mondják, hogy az ember saját kárán tanul, de a történelem jóvoltából mi most varázsgömb nélkül is az alternatív jövőbe tekinthetünk, és a Görögországban zajló eseményeknek hála tanulhatunk másokéből is, felsőbb magyarázat nélkül magunk is elgondolkodhatunk a látottak kapcsán. Görögország helyzete nem csak az EU jövőjére gyakorolt hatása miatt érdekes, nem csak gazdasági és társadalmi szempontból figyelemreméltó, hanem a hétvégi választások kapcsán felvet egy már-már filozófiai kérdést is: van-e létjogosultsága a demokrácia jelenlegi formájának egy modern világban?

„I’m on a boat *********** don’t you ever forget!”

-Lonely Island-

A Bahama-szigetekre sokféleképpen el lehet jutni, de leginkább repülővel és hajóval. Utóbbi megoldásnak számos alesetét különíthetjük el a Miami Vice-os speedboat-tól kezdve a transzóceános kenuzáson át a Santa Maria-ig. Mi valószínűleg lényegesen kényelmesebb – és mindenképpen tervezhetőbb - megoldást választottunk Kolumbusznál (skorbut nem fenyegetett, annyi szent): West Palm Beach kikötőjében várt ránk a minden földi jóval vastagon megpakolt Bahamas Celebration óceánjárója azzal a céllal, hogy másnap reggel a körülbelül 80 kilométerre 43.2 tengeri mérföldre lévő Freeport kikötőjében engedjen minket utunkra teli bendővel. Tovább után a két hajóút élményeiről - amit aligha felejtünk el - egy poszton belül!  

“And as we let our own light shine, we unconsciously give other people permission to do the same.”

-Nelson Mandela-

Már említettem korábban, hogy egyetértek azzal a szemlélettel, hogy amíg az ember nem tud valamit nem szakavatott embereknek is elmagyarázni, addig maga sem érti igazán. Most megpróbálom meggyőzni olvasóinkat, hogy tudom, mit csinálok, és ennek szellemében szeretném ezt a blogposztot kedves nagymamáinknak szentelni.

„A legjobb, ha békén hagyjuk őket. Az aligátorok legalább annyira távol akarnak lenni tőled, mint te tőlük!”

-Jack Hannah-

Florida meggyőződésem szerint a nemzet játszótere, de legalább ilyen helytálló, ha az ország jómódú nyugdíjas otthonaként aposztrofáljuk a lelógó kis államot – valamelyik idióta vígjátékban az utóbbi tulajdonság is megihlette a szereplőket egy ráaggatott jelző kreálása kapcsán. Valószínűleg nagyon sok minden miatt érdemes meglátogatni, de ha mindent átszűrünk a személyes érdeklődésünk rostáján, akkor két dolog akad fent igazán: a Kennedy Space Center és az Everglades. Előbbi most kimaradt a programból, hiszen jóval északabbra található, illetve már volt szerencsém eltölteni ott két napot, utóbbi viszont vastagon terítékre került egy kalandos nap keretében, amely során megtanultuk: a látóhatárig derült ég csak annyit jelent, hogy abban a percben éppen nem esik az eső, továbbá hogy van, amikor a természet még a mi objektívünkhöz is túl közel jön! Tovább után megint térdig gázolunk az élővilágban! 

 „Nem tudom fürdettek-e már tyúkot folyékony hidrogénben… még nem??”

-ELTE Fizikus szak (2007) szállóige R.M. munkássága nyomán-                            

A floridai élménybeszámolót teljes egészében fel lehetne építeni olyan dolgok füzéréből, amit most csináltunk először a történelem során, és ehhez még folyékony hidrogént sem kellett használni. Most azonban még nem a többé-kevésbé napsütéses kalandokról lesz szó, hanem néhány válogatott esetről az elmúlt hetekből, amelyeket követően magunkban – vagy néha magunkon kívül is – elmosolyodtunk: „Óóó, hát ilyen se történt még velünk!”. Tovább után bemutatjuk, hogy egy azon írásban megférhet egymás mellett a Száguldó Őrnagy, a sarki drogdíler, egy kémiai Nobel-díjas és egy amerikai vámtiszt is! 

"Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic."

-Arthur C. Clarke-

A tudomány és technika bonyolultságát hangoztatva többször emlegettük már, hogy a mai modern időkben az ember már akkor szerencsésnek és sikeresnek mondhatja magát ezeken a területeken, ha hozzájárult egy apró kis csavar tökéletesítéséhez az egész szerkezetben… Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki egymaga képes lenne korszakalkotóan újat létrehozni, vagy egy teljesen új berendezést a 0-ról kifejleszteni. Hosszú évek megfeszített munkája szükségeltetik ahhoz, hogy akár 1%-ot faragjanak valaminek a hatékonyságán, vagy egyetlen centet lecsípjenek a már amúgy is kihegyezett előállítási költségeken. Olyan összetevőkre kell figyelni, és olyan részletekig kell lemenni, hogy nem túlzás azt állítani: az utolsó szeglet, illesztés, anyacsavar is jelentőséggel bír, tudatos tervezés és gondos analízis eredményeként került a helyére! A mai tanszéki szemináriumon egy olyan példát mutattak be a fenti tézisre, amelyet feltétlen meg kell osztanom az olvasókkal, mert elámultam mind a gondolaton, mind a következtetésen!

„Beznicza Márk gondolatban már a Bahamákon jár…”

-Borók tanárnő, irodalom órák visszatérő motívuma-

Szinte hihetetlen, de már több mint 4 hónapja megérkeztünk Kaliforniából. Azóta a dolgos hétköznapok munkáltak, és gondolatainkat lekötötték a lombikok, lézerek, Matlab kódok, kiértékelő programok és leginkább a jövő tervezése. Ha sebtiben átfutom az eseményeket, hamar be kell látnom: bizony pokoli fordulatos, és életünk hátralevő szempontjából meghatározó volt ez a tél, ami wisconsin-i léptékkel mérve elmaradt mint a Real Madrid győzelem Münchenben… Gyakorlatilag észre sem vettük, hogy hova tűnt el ez a 4 hónap, és már azon kaptuk magunkat, hogy hivatalosan is kezdetét veszi a nyár holnap! Ehhez egyelőre repülőre kell ülnünk, de ha a nyár nem jön hozzánk, akkor majd Mohamed megy a hegyhez, vagy legalábbis valami hasonló!

Az elmúlt időszakban a minőség a mennyiség rovására ment, és ennek következtében, noha a Kínáról szóló írás elkészítése elegendő lett volna 6 hagyományos szösszenet bitbe ágyazásához is, kevés új bejegyzéssel ajándékoztuk meg a nagyérdeműt, holott élményeink észben rögzítéséhez már jegyzeteket kell készíteni. Egyre tetemesebb az „erről majd még kell írni a blogon” lista, melynek pontjaira most nagy ívben szórnánk néhány pipát ezzel az egyveleggel, mielőtt elhajóznánk a lemenő nap fényében – de erről majd holnap!  

„Nyugati zászló alatt hajózunk, de a világgazdaságban keleti szél fúj, és az a hajós, aki nem veszi figyelembe, hogy milyen szél szerint kell forgatni a vitorláját, az valószínűleg pusztulásra ítéli saját magát és a rakományát is.”

-Orbán Viktor-

Kína az elmúlt években a mindennapi életünk része lett. Eleinte gyanakvóan pislogtunk a 'Made in China' faliratra, majd ugyanez a 3 szó szinte szállóige értékű lett. A kezdeti piacozásokból mára boltok, üzletek, sőt: üzletházak lettek. A „no name” szövet pólókat felváltották a Pamu, Adiads, stb. melegítők, majd a valódi márkás cuccok, vagy azokkal egyenértékű hazai termékek, mára pedig már a saját okos telefonok is ott állnak a kék sarokban az Apple és Androidok kihívóiként. A budapesti utcákat ellepték az ár/érték arányban csak a gyros-osok által megszorongatható kínai éttermek, és velük együtt egyre inkább gyarapodnak a bevándorlók is, akiknek ferde szemét igen gyakran az állampolgárok is ferde szemmel méregetik... A világgazdaság színtere is megváltozott, és hirtelen arra lett figyelmes a világ, hogy az USA államkötvényeinek jelentős részét Kína birtokolja, hogy európai vezetők csúsznak-másznak a kínai delegációk előtt, és saját kormányunk is az ő szelüket szeretné vitorlájába fogni. Ezen a ponton világgazdasági elemzésekbe nem bocsátkoznék, mert nincs meg hozzá a szakmai ismeretem (és mert a rendelkezésre álló, kibocsátott kínai statisztikai adatokat amúgy is csak a sci-fi kategóriába lehet sorolni), de annyi bizonyos: a kínai gazdaság jelenlegi formája számos kihívással küszködik, és lelkes ajnározásuk semmiképpen sem fogadható fenntartások nélkül, még ha valami misztikus okból kifolyólag szeretik is a lelkes USA gyűlölők puffogtatni a szólamokat, mi szerint: „majd a Kínaiak jól megmutatják nekik”, „Végre lejár az USA ideje, Kínára kell figyelni”, stb. Ezen emberek közül nagyon sokan nem tudnak semmit az amerikai átlag polgárról, ténylegesen soha nem jártak az Államok területén... Még annál is kevesebben tették tiszteletüket azonban Kínában... Ráadásul erről a hatalmas és misztikus országról sokkal kevesebb információ jut el hozzánk a médián keresztül is: nem tájékozódhatunk hozzávetőlegesen a filmekből, a hivatalos közlemények tartalma és a valóság közti korreláció minimum kérdéses, kínai ismerőssel pedig elég kevesen büszkélkedhetnek. Felmerül tehát a kérdés: mit is tudunk valójában Kínáról? (Tovább után első kézből szerzett élmények egy több órás beszélgetés kivonata alapján.)

„Let's get, let's get, let's get, let's get rocked
Let's get, let's get, let's get, let's get rocked
Let's go all the way, get it night'n'day
C'mon let's get, let's get, let's get, let's get rocked.”

-Def Leppard-

A tegnapi szakmai világba tett kitérő után ma megint vastagon belecsapunk a szórakozás húrjaiba, mégpedig a nem is olyan közeli jövőbe tekintve. Történt ugyanis, hogy az elmúlt hetekben belebotlottunk pár olyan lehetőségbe a neten, melyek igencsak megpendítették a lelkünk mélyén rejlő, születésünk során archíválásra került 80-as évekbeli énünk akkordjait. Nem is tellett sok időbe, és készen állt a terv a búcsú hosszúhétvégére (ami után még ugyan lesz 2 sima hétvége, de koránt sem adódik hasonló program), avagy egy 3,5 napos Wisconsin államban tett körutazásra, melyet keretbe foglalnak a 80-as, 90-es évek legnagyobb amerikai slágerei! Tovább után elsősorban a testvéreink szívét fájdító 2 program – kár, hogy ezeken nem lesznek itt -, sok zene és videóklipp, melyekkel visszakanyarodunk a rock aranykorába, amikor a fiúk haja hosszabb volt a lányokénál, amikor a falakon még nem Enrique Iglesias posztere lógott, amikor még hangszeren játszottak…

“Főáramlás a nagy örvényt,

Nagy a kisebbet táplálja;

Kis örvény a még kisebbet,

S eljututnk a viszkozitásra.”

Elérkezett a pillanat: most, hogy 7 hónap után már minden olvasó elkönyvelhette, hogy a legmegerőltetőbb tevékenységünk az, hogy lemegyünk az edzőterembe kézben-háton-tömegközlekedve haza hozzuk a havi elemózsiát, illetve a legkomolyabb bosszúság, ha a benzin ára literenkénti 200-ról 203 Ft-ra nő, esetleg hogy a különböző nemzeti parkok tőszomszédságában foglalt hotelunkban nem volt reggel tea filter, első ízben beszámolok a kutatási projektemről! Röviden összefoglalva: particle image velocimetry (PIV) segítségével méréseket végzek egy optikailag hozzáférhető motoron, hogy megvizsgálhassuk a szelepeken található különböző peremezések (aki tud jobb magyar szót a shroudra, az ne habozzon megosztani) hengerben történő turbulens áramlásra gyakorolt hatását. A cél, hogy a mérési adatok alapján meghatározott sebesség mezőkből származtatott fluktuáló sebesség komponensekre illesztett Pope féle modell spektrum segítségével kapott turbulens paraméterek (úgy mint turbulencia intenzitás, turbulens Reynolds-szám, Kolmogorov-hossz, ’integral length scale’) és a motor geometriai méretei illetve a fordulatszám közt összefüggéseket találjunk, vagyis a sebességgel és mérettel skálázó általános törvényszerűségeket derítsünk fel. Tovább után differenciálegyenletek, bonyolult fizikai összefüggések és elméleti optika helyett a fenti elrettentő mondattal – amely jó példa arra, hogyan ne kezdjünk egy nagyközönségnek szóló tudományos jellegű írást – szemben szemléletes, és reményeim szerint közérthető formába próbálom önteni napi teendőim alapjait!

„Ha igazán látni akarsz, ne csupán a szemeidet nyisd ki. Tárd ki szívedet is!”

- Gaston Rébuffat-

Egy blog jellegéből adódóan olvasóink azzal szembesülhettek, hogy mi előbb tárjuk ki szívünket és gondolatainkat, mint sem hogy bármit adnánk a böngészők kíváncsi szemeinek. Tettük mindezt a képek küldésével kapcsolatos rengeteg felkérés ellenére, melyeket már indulás előtt ránk zúdítottak, és melyek számossága már-már elgondolkodtatott: kifestő könyveket, színezőket kellene vinni ajándékba az egy év elteltével. Eme hiányosság részleges pótlása végett a húsvéti verőfényes napsütésben megörökítettük a kampusz főbb darabjait, mert noha párszor be lett linkelve, azt azért még mi sem gondoljuk komolyan, hogy valaki a Google Street View-n végig barangolt az épületek közt. Tovább után séta a nagy-nagy egyetemi központban, szemünk az új Canon volt, színezőnk a tavaszi virágzás, akadályozónk pedig az a rengeteg foton, melyek viháncolva gurgulásztak minden létező felületről – főleg a világos aszfaltról - hunyorgó szemünkbe és eme képességgel nem rendelkező objektívunkba.

„A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.”

-Széchenyi István-

Volt egy pillanat, amikor már majdnem elhittem… Már majdnem elkezdtem bízni abban, hogy a tudományos-műszaki pálya újra megbecsültté és hangsúlyossá válik majd a felsőoktatásunkban, és országunk esetleg elindul azon az úton, ami például Dél-Koreát felemelte. Lelkesedéssel fogadtam a keretszámok vonatkozó szakokon történő emelését, és látván az amerikai diákokra gyakorolt hatást és a hallgatók többségének otthoni hozzáállását, üdvözöltem a tandíj gondolatának felvetődését is… Bizakodtam. A pozitívnak ítélt alapkoncepciók részleteinek kibontása és kidolgozatlansága láttán már alábbhagyott kicsit ez a pozitív érzés, de az igazi mélyütést a héten kapta meg… Nem önmagában a plágium ténye, és a Schmitt Pál mai lemondását megelőző hercehurca keserített el igazán, mert ez önmagában csak egy állatorvosi ló, egy széles panorámás illusztráció az igazán lehangoló állapotokról, melyek sokkal fontosabbak a közvetlen történéseknél. Ez az ügy számomra nem maga „az esemény”, inkább csak a reflektor, ami rávilágított az igazán mélyen gyökerező értékrendbeli problémákra és a vezetői szinten meglévő kettősbeszédre, őszintétlenségre, inkompetenciára, az utolsó csepp a teljes hitelvesztés régóta telő poharában… Sajnos az árulkodó nyilatkozatok, az elejtett félmondatok igazi, mélyebb tartalmát elnyomta a „Lopott, csalt, hazudott, mondjon le!” könnyen lefordítható, média által kánonban skandált üzenete, mindösszesen egyetlen nagyobb nyilvánosságot kapott jegyzet foglalkozott az ezen túl levonható konzekvenciákkal.

„Ennek a személyes élménynek köszönhetően felismertem, hogy milyen kiaknázatlan lehetőségeket rejt a technika a gyógyítás és rehabilitáció terén, ez pedig megadta az alaphangot egész tudományos pályámhoz! ”

-Hugh Herr-

A kinti kocogásból hazatérve éppen az edzőteremben tapostam a lépcsőző gépet, készülvén a nyári túrákra, amikor a CNN Next List műsorára lettem figyelmes a sportolókat szórakoztatni hivatott TV készülékre pillantván. A riportalany Hugh Herr volt, aki az MIT Biomechatronika csoportjának vezetőjeként úttörő szerepet tölt be a minél élethűbb művégtagok kifejlesztésében. A kocogás közben éppen azon gondolkoztam, hogy mennyi varázslatos dologról nem hallunk, mennyi mindent nem olvasunk el a világhálón, és mennyi mindenről nem tájékoztatnak minket az egyre inkább elbulvárosodó, szenzációhajhász híroldalak. Szombaton szó szerint a gyomrom fordult fel egy órányi hír és vélemény olvasás után, nem beszélve az azokhoz kapcsolódó kommentekről… Egyre inkább személyes küldetésnek érzem, hogy legalább néhány érdeklődőnek megmutathassak egy apró szeletet a tudomány és technika varázslatos világából, éppen ezért különös örömmel írok most erről a kutatásról. Hugh Herr története nem csak azért figyelemreméltó, mert jól példázza, hogy milyen fantasztikus lehetőségeket nyit meg az emberi tudás tárháza, hanem mert hivatásához személyes tragédiája vezette el… Tovább után egy magával ragadó és megindító emberi történet kitartásról, tudásról és kreativitásról!

"Olaszul mindenki tud, csak még nem mindenki tud róla"

-Varga János-

Csütörtök esti programunk a Taste of Italy (Olaszország íze) volt, amire a múltkori, hanyagul megrendezett brazil est után némi fenntartással, de annál kíváncsibban mentünk el. Kíváncsiak voltunk, vajon mivel rukkolnak elő, ami esetleg számunkra is újdonságként hat. Az igazat megvallva nem sok (új) információval halmoztak el, de az ország bemutatása, illetve az egész program nagyon jól sikerült.  

Ebben a félévben anyagtudományi órára járok, aminek a mai bevezetője nagyon érdekes volt, és úgy érzem, meg kell osztanom. Először is a kurzus követelményeiről volt szó, amit már természetesen év elején tudtunk, de most vált a második feladat időszerűvé. Már egy hónapja minden pénteken valamilyen, az órához tartozó tudományterületről, illetve annak legfrissebb állásáról kell 20 percben beszámolni két embernek. A második feladat pedig egy kutatási terv készítése szintén a jelenlegi irodalmak alapján.

 „Ezzel az objektívvel távoli dolgokat max. akkor fogsz fotózni, ha közel mész hozzá.”

-Hoszi-

Ez a poszt lényegében semmilyen érdemi újdonsággal nem fog szolgálni, leszámítva egy információtechnológiai újítást, ami a szuperlusta olvasók számára is elérhetővé teszi a fényképeket a „Töltsetek fel minél több képet!” kívánalom teljesítése érdekében. (Nem beszélve arról, hogy az Indafotó számos agysejtemet lebontotta, és engem is megkímél ez a váltás.) Tovább után tehát pár fénykép, és az eszköz, ami elkövette őket!