/Előzmények és felkészülés az előző bejegyzésben/

Első szakasz: a könnyű nap (12 km, szintemelkedés: 2600-ról 3100 m) 

Az úgynevezett könnyű nap a szállásunkon indult pirkadatkor. Cuzco-ban összeszedték a csoport tagjait egy közös gyülekezési pontban, ahol aztán buszra szálltunk, és meg sem álltunk Ollantaytambo-ig. A városka főterén lehetőség volt reggeli vételezésére – mi ezzel nem éltünk -, valamint emellett minden egyéb beszerzésére is. Az árusok lényegében egymás kezébe adták a kisbusz tolóajtaját, miközben mi a kiszállással bíbelődtünk: kokalevél (elvileg energiát ad rágcsálás útján, valójában megfájdult csak a gyomrom tőle a második napon), kalap, póló, kulacs, kulacstartó, poncho, bot, minden, amit csak el lehet képzelni. Erika megérzései helyesnek bizonyultak: valószínűleg nem véletlenül javasolják az általunk ezidáig soha nem használt túrabotot. Mindösszesen 5 soles-ért vettünk két, vászon markolattal ellátott egyszerű partfisnyelet, komolyabb terméket a repülőn való hazaszállítás miatt nem éreztünk szükségesnek. Ez a két kis bot viszont életmentőnek bizonyult! A meredek lépcsőkön óriási könnyebbséget jelentett plusz egy földet érintő végtag, a vizes köveken pedig nem egyszer óvott meg minket az eséstől. Elengedhetetlennek érezzük utólag a fejenként legalább egy támaszkodó alkalmatosság beszerzését!

Címkék: peru inka ösvény wisconsin blog

„Az egész Inka Ösvény dolog fejben dől el!”

- túravezetők-  

Több mint 1 hét telt el azóta, hogy visszaérkeztünk az Államokba Peruból, miután Houstonban sikeresen kitaláltuk amolyan szerencsekerék jelleggel – 3 mássalhangzóból és két magánhangzóból – a texasi vámtiszt kérdését. Több mint 1 hét eltelt, de szinte mi sem változott: gyakorlatilag nem múlik el óra anélkül, hogy gondolatban lámák ugrálnának körülöttünk, vagy hogy ismét magunk előtt lássuk az Andok fantasztikus, ködbe vesző, zöldellő vonulatait. Szerencsések vagyunk, hiszen eddig sem szűkölködtünk életre szóló élmények terén, de a déli félgömbön eltöltött 8 nap így is aranybetűkkel kerül majd be a Kalandok Könyvébe! Ott jártunk, ahol a tengerimalac ínyenc éteknek minősül, ahol délben északon jár a nap, ahol az égen annyi csillag van, amennyiről egy európai városban a kozmosz felé tekintve még csak nem is álmodhatunk!  

Címkék: peru inka ösvény wisconsin blog