"Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic."

-Arthur C. Clarke-

A tudomány és technika bonyolultságát hangoztatva többször emlegettük már, hogy a mai modern időkben az ember már akkor szerencsésnek és sikeresnek mondhatja magát ezeken a területeken, ha hozzájárult egy apró kis csavar tökéletesítéséhez az egész szerkezetben… Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki egymaga képes lenne korszakalkotóan újat létrehozni, vagy egy teljesen új berendezést a 0-ról kifejleszteni. Hosszú évek megfeszített munkája szükségeltetik ahhoz, hogy akár 1%-ot faragjanak valaminek a hatékonyságán, vagy egyetlen centet lecsípjenek a már amúgy is kihegyezett előállítási költségeken. Olyan összetevőkre kell figyelni, és olyan részletekig kell lemenni, hogy nem túlzás azt állítani: az utolsó szeglet, illesztés, anyacsavar is jelentőséggel bír, tudatos tervezés és gondos analízis eredményeként került a helyére! A mai tanszéki szemináriumon egy olyan példát mutattak be a fenti tézisre, amelyet feltétlen meg kell osztanom az olvasókkal, mert elámultam mind a gondolaton, mind a következtetésen!

„Beznicza Márk gondolatban már a Bahamákon jár…”

-Borók tanárnő, irodalom órák visszatérő motívuma-

Szinte hihetetlen, de már több mint 4 hónapja megérkeztünk Kaliforniából. Azóta a dolgos hétköznapok munkáltak, és gondolatainkat lekötötték a lombikok, lézerek, Matlab kódok, kiértékelő programok és leginkább a jövő tervezése. Ha sebtiben átfutom az eseményeket, hamar be kell látnom: bizony pokoli fordulatos, és életünk hátralevő szempontjából meghatározó volt ez a tél, ami wisconsin-i léptékkel mérve elmaradt mint a Real Madrid győzelem Münchenben… Gyakorlatilag észre sem vettük, hogy hova tűnt el ez a 4 hónap, és már azon kaptuk magunkat, hogy hivatalosan is kezdetét veszi a nyár holnap! Ehhez egyelőre repülőre kell ülnünk, de ha a nyár nem jön hozzánk, akkor majd Mohamed megy a hegyhez, vagy legalábbis valami hasonló!

Az elmúlt időszakban a minőség a mennyiség rovására ment, és ennek következtében, noha a Kínáról szóló írás elkészítése elegendő lett volna 6 hagyományos szösszenet bitbe ágyazásához is, kevés új bejegyzéssel ajándékoztuk meg a nagyérdeműt, holott élményeink észben rögzítéséhez már jegyzeteket kell készíteni. Egyre tetemesebb az „erről majd még kell írni a blogon” lista, melynek pontjaira most nagy ívben szórnánk néhány pipát ezzel az egyveleggel, mielőtt elhajóznánk a lemenő nap fényében – de erről majd holnap!  

„Nyugati zászló alatt hajózunk, de a világgazdaságban keleti szél fúj, és az a hajós, aki nem veszi figyelembe, hogy milyen szél szerint kell forgatni a vitorláját, az valószínűleg pusztulásra ítéli saját magát és a rakományát is.”

-Orbán Viktor-

Kína az elmúlt években a mindennapi életünk része lett. Eleinte gyanakvóan pislogtunk a 'Made in China' faliratra, majd ugyanez a 3 szó szinte szállóige értékű lett. A kezdeti piacozásokból mára boltok, üzletek, sőt: üzletházak lettek. A „no name” szövet pólókat felváltották a Pamu, Adiads, stb. melegítők, majd a valódi márkás cuccok, vagy azokkal egyenértékű hazai termékek, mára pedig már a saját okos telefonok is ott állnak a kék sarokban az Apple és Androidok kihívóiként. A budapesti utcákat ellepték az ár/érték arányban csak a gyros-osok által megszorongatható kínai éttermek, és velük együtt egyre inkább gyarapodnak a bevándorlók is, akiknek ferde szemét igen gyakran az állampolgárok is ferde szemmel méregetik... A világgazdaság színtere is megváltozott, és hirtelen arra lett figyelmes a világ, hogy az USA államkötvényeinek jelentős részét Kína birtokolja, hogy európai vezetők csúsznak-másznak a kínai delegációk előtt, és saját kormányunk is az ő szelüket szeretné vitorlájába fogni. Ezen a ponton világgazdasági elemzésekbe nem bocsátkoznék, mert nincs meg hozzá a szakmai ismeretem (és mert a rendelkezésre álló, kibocsátott kínai statisztikai adatokat amúgy is csak a sci-fi kategóriába lehet sorolni), de annyi bizonyos: a kínai gazdaság jelenlegi formája számos kihívással küszködik, és lelkes ajnározásuk semmiképpen sem fogadható fenntartások nélkül, még ha valami misztikus okból kifolyólag szeretik is a lelkes USA gyűlölők puffogtatni a szólamokat, mi szerint: „majd a Kínaiak jól megmutatják nekik”, „Végre lejár az USA ideje, Kínára kell figyelni”, stb. Ezen emberek közül nagyon sokan nem tudnak semmit az amerikai átlag polgárról, ténylegesen soha nem jártak az Államok területén... Még annál is kevesebben tették tiszteletüket azonban Kínában... Ráadásul erről a hatalmas és misztikus országról sokkal kevesebb információ jut el hozzánk a médián keresztül is: nem tájékozódhatunk hozzávetőlegesen a filmekből, a hivatalos közlemények tartalma és a valóság közti korreláció minimum kérdéses, kínai ismerőssel pedig elég kevesen büszkélkedhetnek. Felmerül tehát a kérdés: mit is tudunk valójában Kínáról? (Tovább után első kézből szerzett élmények egy több órás beszélgetés kivonata alapján.)

„Let's get, let's get, let's get, let's get rocked
Let's get, let's get, let's get, let's get rocked
Let's go all the way, get it night'n'day
C'mon let's get, let's get, let's get, let's get rocked.”

-Def Leppard-

A tegnapi szakmai világba tett kitérő után ma megint vastagon belecsapunk a szórakozás húrjaiba, mégpedig a nem is olyan közeli jövőbe tekintve. Történt ugyanis, hogy az elmúlt hetekben belebotlottunk pár olyan lehetőségbe a neten, melyek igencsak megpendítették a lelkünk mélyén rejlő, születésünk során archíválásra került 80-as évekbeli énünk akkordjait. Nem is tellett sok időbe, és készen állt a terv a búcsú hosszúhétvégére (ami után még ugyan lesz 2 sima hétvége, de koránt sem adódik hasonló program), avagy egy 3,5 napos Wisconsin államban tett körutazásra, melyet keretbe foglalnak a 80-as, 90-es évek legnagyobb amerikai slágerei! Tovább után elsősorban a testvéreink szívét fájdító 2 program – kár, hogy ezeken nem lesznek itt -, sok zene és videóklipp, melyekkel visszakanyarodunk a rock aranykorába, amikor a fiúk haja hosszabb volt a lányokénál, amikor a falakon még nem Enrique Iglesias posztere lógott, amikor még hangszeren játszottak…

“Főáramlás a nagy örvényt,

Nagy a kisebbet táplálja;

Kis örvény a még kisebbet,

S eljututnk a viszkozitásra.”

Elérkezett a pillanat: most, hogy 7 hónap után már minden olvasó elkönyvelhette, hogy a legmegerőltetőbb tevékenységünk az, hogy lemegyünk az edzőterembe kézben-háton-tömegközlekedve haza hozzuk a havi elemózsiát, illetve a legkomolyabb bosszúság, ha a benzin ára literenkénti 200-ról 203 Ft-ra nő, esetleg hogy a különböző nemzeti parkok tőszomszédságában foglalt hotelunkban nem volt reggel tea filter, első ízben beszámolok a kutatási projektemről! Röviden összefoglalva: particle image velocimetry (PIV) segítségével méréseket végzek egy optikailag hozzáférhető motoron, hogy megvizsgálhassuk a szelepeken található különböző peremezések (aki tud jobb magyar szót a shroudra, az ne habozzon megosztani) hengerben történő turbulens áramlásra gyakorolt hatását. A cél, hogy a mérési adatok alapján meghatározott sebesség mezőkből származtatott fluktuáló sebesség komponensekre illesztett Pope féle modell spektrum segítségével kapott turbulens paraméterek (úgy mint turbulencia intenzitás, turbulens Reynolds-szám, Kolmogorov-hossz, ’integral length scale’) és a motor geometriai méretei illetve a fordulatszám közt összefüggéseket találjunk, vagyis a sebességgel és mérettel skálázó általános törvényszerűségeket derítsünk fel. Tovább után differenciálegyenletek, bonyolult fizikai összefüggések és elméleti optika helyett a fenti elrettentő mondattal – amely jó példa arra, hogyan ne kezdjünk egy nagyközönségnek szóló tudományos jellegű írást – szemben szemléletes, és reményeim szerint közérthető formába próbálom önteni napi teendőim alapjait!

„Ha igazán látni akarsz, ne csupán a szemeidet nyisd ki. Tárd ki szívedet is!”

- Gaston Rébuffat-

Egy blog jellegéből adódóan olvasóink azzal szembesülhettek, hogy mi előbb tárjuk ki szívünket és gondolatainkat, mint sem hogy bármit adnánk a böngészők kíváncsi szemeinek. Tettük mindezt a képek küldésével kapcsolatos rengeteg felkérés ellenére, melyeket már indulás előtt ránk zúdítottak, és melyek számossága már-már elgondolkodtatott: kifestő könyveket, színezőket kellene vinni ajándékba az egy év elteltével. Eme hiányosság részleges pótlása végett a húsvéti verőfényes napsütésben megörökítettük a kampusz főbb darabjait, mert noha párszor be lett linkelve, azt azért még mi sem gondoljuk komolyan, hogy valaki a Google Street View-n végig barangolt az épületek közt. Tovább után séta a nagy-nagy egyetemi központban, szemünk az új Canon volt, színezőnk a tavaszi virágzás, akadályozónk pedig az a rengeteg foton, melyek viháncolva gurgulásztak minden létező felületről – főleg a világos aszfaltról - hunyorgó szemünkbe és eme képességgel nem rendelkező objektívunkba.

„A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.”

-Széchenyi István-

Volt egy pillanat, amikor már majdnem elhittem… Már majdnem elkezdtem bízni abban, hogy a tudományos-műszaki pálya újra megbecsültté és hangsúlyossá válik majd a felsőoktatásunkban, és országunk esetleg elindul azon az úton, ami például Dél-Koreát felemelte. Lelkesedéssel fogadtam a keretszámok vonatkozó szakokon történő emelését, és látván az amerikai diákokra gyakorolt hatást és a hallgatók többségének otthoni hozzáállását, üdvözöltem a tandíj gondolatának felvetődését is… Bizakodtam. A pozitívnak ítélt alapkoncepciók részleteinek kibontása és kidolgozatlansága láttán már alábbhagyott kicsit ez a pozitív érzés, de az igazi mélyütést a héten kapta meg… Nem önmagában a plágium ténye, és a Schmitt Pál mai lemondását megelőző hercehurca keserített el igazán, mert ez önmagában csak egy állatorvosi ló, egy széles panorámás illusztráció az igazán lehangoló állapotokról, melyek sokkal fontosabbak a közvetlen történéseknél. Ez az ügy számomra nem maga „az esemény”, inkább csak a reflektor, ami rávilágított az igazán mélyen gyökerező értékrendbeli problémákra és a vezetői szinten meglévő kettősbeszédre, őszintétlenségre, inkompetenciára, az utolsó csepp a teljes hitelvesztés régóta telő poharában… Sajnos az árulkodó nyilatkozatok, az elejtett félmondatok igazi, mélyebb tartalmát elnyomta a „Lopott, csalt, hazudott, mondjon le!” könnyen lefordítható, média által kánonban skandált üzenete, mindösszesen egyetlen nagyobb nyilvánosságot kapott jegyzet foglalkozott az ezen túl levonható konzekvenciákkal.