172. Kunyhó az udvar szélén

 2012.11.26. 08:16

Nézd milyen patinás bizalomgerjesztő objektum...

-Török (Blöff)-


mbcn985l.jpgMielőtt nekiláttam volna megírni a mai bejegyzést, rápillantottam, hogy mikor is született utoljára írás hasábjainkon. Meglepetten tapasztaltam, hogy a blog életében példa nélküli hosszúságú szünet állt be, amivel csak azt akartuk érzékeltetni veletek, hogy a fél világ beutazása után most ténylegesen oda lettünk szögezve íróasztalainkhoz. Apropó íróasztal, még azt sem meséltük el, hogy végül miként tettünk szert egy hajlékra, melyben egyáltalán elhelyezhető egy megfelelő bútordarab! Tovább után a bérlakás udvarán ácsorgó kedves kis kuckónkról, melynek sajátos bája egyre inkább szívünkbe lopja magát, csak a falak ne lopnák ki belőle a belül rekedt gázok belső energiáját!

Ott hagytuk abba, hogy heteken át elutasításokba, illetve vissza nem hívásokba ütköztünk, hiába voltunk fürgék, kedvesek, hiába tettünk szert közben már bevételre is, és hiába keltünk és feküdtünk az immobilienscout24.de unalomig ismert kezelőfelületével. A reménysugár halványodó fénye mellett odáig jutottunk, hogy az egyetem nemzetközi diákoknak szóló oldalán 6 hete díszelgő hirdetésnél megadott e-mail címre is küldtem egy érdeklődő üzenetet. A címzett „Almut” névre hallgatott (játék: tippeljétek meg, hogy milyen nemű az illető, kicsit lejjebb a szövegben megtalálható a válasz.), és néhány nap múlva válaszolt. A lakás még mindig megvolt – ezen egyrészt megdöbbentem, másrészt kissé el is gondolkodtatott: milyen az a lakás, amelyet ebben a városban nem adtak még ki 6 hét alatt... –, bármikor meg lehetett nézni. A címből kiderült, hogy ideiglenes állomáshelyünktől mindösszesen 10 percnyi járóföldre található az objektum. Az elmúlt hetek kondicionálásának következtében a nem elutasító üzenet ki is váltotta a Pavlovi-reflexet, vagyis a „megtekinthető” szó kibetűzése és értelmezése közben kezünk már a kabátot markolta gyakorlatilag. 5 perc alatt még egy körre kiküldtük a virtuális postagalambot, és már erőltetett menetben szeltük is az utcát este 10-kor a két blokkal arrébb lévő lakás irányában.

Az utcába befordulva hamar felmértük, hogy ha mi költözünk is, az autó nem nagyon fog... egy jobban menő autópiac udvarán kevesebb jármű parkol, mint az Arheilger Strasse két oldalán éjszaka. Becsöngetve érdeklődtem Mr. N. után... ez a későbbi fejlemények tükrében még kellemetlenebb volt, mert nem pusztán az derült ki, hogy Almut nő, de sajnálatos módon férje – megfigyeléseink szerint – nem olyan régen hunyt el... Elég pocsékul éreztem magam, mikor ezt mindjárt az elején mondta, úgyhogy tanulság: ha felkeresünk valakit, szánjunk rá 2,35 másodpercet a névhez tartozó nem kinyomozására.

A hölgy hihetetlenül kedves, közvetlen és segítőkész volt – elvégre este 10-kor fogadott minket. A két fal közt keskeny bejárón haladtunk az udvar felé. Maga a lakás hatalmas volt mellettünk, de mint egy sablonos vígjátékban, a miénk az a mögött horgonyzó dízel tengeralattjáró álló kis épület volt az udvar végében. Meg is mutatjuk a maga valójában – senkit ne tévesszen meg a ragyogó kékség, többnyire nem látszik a nap Hessen tartomány egén...

kunyho.jpg

Az alsó szint egy fészer szerűség, ahol mindenféle műszaki berendezés, barkácseszköz, és az ezeket rendszerint körülvevő maximális entrópia tölt ki. Na meg a fűtés hiányában a környezeténél semmiképpen sem magasabb hőmérséklet. Jómagunk a fal mellett látható kis falépcsőn botorkálhatunk fel az ajtóhoz, melynek zárszerkezete igényel némi kézügyességet. Az ajtó mögött található a lakás. Kb. 40 négyzetméter, valamivel talán több. Két szoba, egy konyhácska és egy fürdőcskécske (a kicsinyítőképzők Grétsy tanár úrra szívinfarktust hozó halmozásának oka az, hogy a zuhanytálca mellett az ember még épp meg tud fordulni – már ha az ajtó csukva van –, anélkül hogy a WC-be lépne). A konyha nem túl komplex: szekrények, csap, egy nagyon klassz mikró, ami sütni is hajlandó, valamint 2 indukciós főzőlap, amelyek szintén nem tréfálnak, ha hőt kell átadni (plusz egy halom evőeszköz, tányér, serpenyő, stb. ). A szobákban van ágy, egy külön posztot érő kanapé és néhány szekrény, polc, stb. Jellegüket tekintve valamivel a Noé utáni időkből származnak, tehát a bárkán még nem voltak ott, de lehet, hogy annak faanyagából rakták őket össze. A padló némiképp sajátos módon „faforgácslemezzel” van borítva (nem tudjuk, hogy ez egy létező fogalom-e, a lényeg, hogy 5-10 cm-s rostok vannak összesajtolva, így farostlemeznek nem neveznénk). Mosógép persze nincs, a lakásban élő másik albérlők eszközét vehetjük igénybe a pincében, amelyért a nem túl kedves leányzó fel is számol havi 10 Eurot.

Kicsit talán túlságosan karikaturista hangot ütöttem meg, de higgyétek el: nincs hiány semmiben. A bútorok kicsit öregesek, de az ágy pokoli kényelmes, a szekrényekből van elég, és valahogy az egész kis építménynek van egy sajátos bája. Ahogy Erika mondta, úgy képzelhetjük (budapesti nézőink most kikapcsolhatnak) – már ameddig nem nézünk ki az ablakon –, mintha egy kis vidéki parasztházba mennénk haza esténként. Az érzetet erősíti a hálószoba közepén átkúszó függőleges fagerenda.

Az egyetlen negatívum a hőmérséklet tud lenni. Az épület azzal a kivételes tulajdonsággal büszkélkedhet, hogy csak hideg fala van, melyet megtold egy hideg padló a fészer következtében és egy fölöttünk található szintén nem éppen hőközpontnak számító padlástér. A termodinamika második főtétele így cudarul le tud sújtani, mert bizony kintről meleg nem nagyon érkezik... Szerencsére a nyílászárók tengerentúli kollégáikkal szemben a szakma legjavát képviselik, így ez csak akkor probléma, ha otthonról jövünk, mert akkor nap közben nem kerül felfűtésre a hajlék.

Kicsit előre rohantam. Megnéztük a lakást, és az előzmények tükrében nem volt kérdés, hogy ezt is hajlandóak vagyunk kivenni (ha ezt néztük volna meg először az első nap, akkor még bizonyára másként döntöttünk volna). Rá is bólintottunk. Esélyeink az egekbe szöktek, mikor Almut elmondta, hogy a nagy ház alsó szintjeit is kiadja, ő kisfiával a felső két szinten él, ezt a lakást pedig mindig külföldi diákok számára tartja fenn, mert saját lányai – 4 is van belőlük – is nagyon sokat szenvedtek a lakáskereséssel, amikor külföldre mentek, így ő ezzel segít másoknak. Még abba is beleegyezett – áldassék neve –, hogy két héttel később, a hónap közepén költözzünk, és csak onnantól számítsuk a lakbért. Bónuszként utóbbi roppant mód kedvező is, ennyi pénzért még csak hirdetést sem láttunk nagyon, így izgatottan vártuk a másnapi megerősítést (másnap reggel még volt egy érdeklődő).

Nem csalódtunk: a kedvező benyomást ezúttal kedvező válasz is követte! Miénk lehet a lakás. Határozatlan időre, de legalább úgy tavasz közepéig, aztán majd meglátjuk, hogy miként alakulnak a dolgok. Nem gond ha elmegyünk, hiszen bármelyik lányának is kellhet, illetve mindig vannak új egyetemisták, de ha maradnunk kell, az sem okoz problémát majd. Tökéletes megoldás a következő állomás megtalálásáig!

<---------------------------------------------------------->


Flag_icon_GER-USA.jpgA végére következzen egy USA-Németország meccs a lakás műfajban. Minden kétséget kizáróan az USA mellett szól, hogy ott a konyhabútor azért szériatartozék (és a villanykörte is), ha más nem is, itt pedig láthattuk, hogy még ez is gondot jelenthet. További előnye a tengerentúlnak, hogy ott egy üzemeltető rendszerint komplett lakótömböket tart fenn, így az ember bármikor számíthat a gondnokra, ha valami elromlik, sok papírt központilag elintéznek, a postát átveszik az irodában, rendszerint van konditerem és/vagy medence is, valamint található mosógép legalább a folyosón. A parkolás pedig szintén nem lehet gond. A mostani lakás összességében nem jobb, mint a kinti volt, de a lakókomplexum jelentett előnyök a csillagosok irányába döntik a mérleget, ezzel a csenevész találattal immár 2-0 az USA-nak. 

Címkék: albérlet darmstadt blog

A bejegyzés trackback címe:

https://wisconsin.blog.hu/api/trackback/id/tr24925362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása