„Felírva minden a világon,
nyilván ezen nem múlik már,
hanem csupán az olvasáson...
Ki mit talál, mit nem talál.”
-Lászlóffy Aladár-
A hazaérkezés közeledtével meg kell még emlékeznünk néhány olyan dologról, amiről eddig kevesebb szó esett. Úgy is mondhatnám, hogy gondolatban fél agyféltekével már Európában járva, egyre gyakrabban ugrik be valamiről, hogy ez mennyire fog hiányozni. Ma például az elmúlt hónapokban rám tört olvasási kedv kapcsán szembesültem vele: hiányozni fog ez az egyetemi könyvtárrendszer! Tovább után mágnescsíkról, elektromos forrásokról és sok-sok papírról lesz szó!
Az egyetemnek brutális mennyiségű könyvtára van. Vessünk csak egy pillantást az alábbi térképre, ahol minden sötétebb pirossal jelzett épület otthont ad egy-egy tematikus könyvtárnak.
Ha önmagában a térkép nem lenne jelzés értékű, ellátogathatunk erre az oldalra, ahol csak tételesen felsorolják az egyes ágazatokat. Mondanom sem kell, egyik helyen sem egy krumplisládányi papírt tárolnak.
Mivel az egyetem is univerzális, azaz lényegében mindenféle kara van a mérnökitől az orvosin és a gazdaságin át a művészetiig, a könyvtárak is híven reprezentálják ezt a változatosságot. A különböző szakkönyveken kívül pedig hatalmas irodalmi gyűjtemény, szórakoztató olvasmányok széles tárháza, útikönyvek, filmek, DVD-k is rendelkezésre állnak. Utóbbiak közt a filmtörténet klasszikusai mellett aktuális, hétköznapi darabok is fellelhetőek, most például a Blood in, blood out kultikus banda-filmjére várunk éppen.
Kölcsönöztünk már ismeretterjesztő könyvet Neil deGrasse Tyson-tól, útikönyvet Kaliforniáról, Franklin Delano Roosevelt igen vaskos, de lenyűgöző életrajzát, John Steinbeck és Robert Capa gondozásában a Russian Journal-t, Hemingway rövid novelláinak gyűjteményét, stb. Ezeken kívül természetesen a szakmai vonal sem maradhatott el, lényegében minden megvan! Ami nincs, azt pedig beszerzik. Több 100 $-os piaci árú szakkönyvek sorjáznak végeláthatatlan sorokban a polcokon.
A rendszert igazán felhasználóbaráttá teszi a kifogástalan online kezelőfelület. Pár másodperc alatt megtalálhatunk bármit, amit keresünk, azonnal megkapván a nyilvántartási számot és a felkeresendő létesítményt is utóbbi pontos címével és nyitvatartási idejével egyetemben. Szintén megosztják velünk, hogy az adott példány éppen megtalálható-e az épületben, vagy beszerzés alatt van – idén volt már szerencsém pár hete egy 2012 márciusában piacra került könyvhöz –, esetleg mikor várható vissza. Utóbbi dátum igen érdekes, egyben a szisztéma egyik nagy erénye: a könyveket nem kell 2-3 héten belül visszavinnünk! Egy a tavaszi szemeszter vége után kivett példány december 31-ig maradhat nálunk, ami roppant kényelmes, mert például az Aircraft Propulsion című bestseller laza 700 oldalát az ember nem rágja át 2 hét alatt. Gondolhatnánk, hogy ez egy lebénító erő, hiszen mindenki otthon tartja a példányokat, végtelen várakozási időket generálva. Ez azonban nem így van: a nagyszerű elektronikus rendszer lehetővé teszi, hogy online benyújtsuk igényünket egy már kivett könyvre. Ekkor az illető kap egy értesítést a könyvtártól, melyben megjelölnek egy közeli, néhány hét múlva esedékes időpontot – mely érzésem szerint függ az addigi birtoklás időtartamától is –, mellyel bezárólag vissza kell szolgáltatni az adott művet. Amennyiben ez megtörtént, ismét e-mailben történik az értesítés igénylő számára történő kiküldése.
További kényelem forrása a WisCard, vagyis a helyi diákigazolvány használata. Itt a mágnescsík nem csak dísznek és költségnövelőnek van a kártyába építve. A kártya egyetemmel való jogviszonyunk következtében alanyi jogon jár – és mintegy 5 perc alatt készül el a megfelelő irodában... –, és egyből feljogosít a könyvtárak használatára is (első alkalommal be kellet regisztrálni, de ez sem volt nagy akadály). Nincs megszorítás, az orvosi szakkönyvek közt éppúgy kedvünkre válogathatunk, mint tehetnénk azt a város másik végén, a jogi kar gyűjteményében. Az ember csak bemegy, lehúzza a kártyát a leolvasón, és már viheti is a szükséges példányt. A visszavitel ennél is egyszerűbb: egy tetszőleges könyvtárban – nem feltétlenül ott, ahonnan származik az adott könyv – csak le kell tenni a megfelelő pultra a visszaszolgáltatandó objektumot.
Részben kapcsolódik a témához az elektronikus erőforrások kérdése is. A tudományos folyóiratok ugyanis tulajdonképpen kivétel nélkül internetes adatbázisokból érhetőek el, melyekre rendszerint az adott intézmény fizet elő. A ráfordított összeg függvényében több-kevesebb folyóirat cikkeiből válogathatunk. A Uniersity of Wisconsin esetében nyugodtan leszögezhetjük: a „több” esete áll fenn. Nem nagyon találunk olyan írást a keresőkben, melyet utána nem tölthetünk le azonnal ingyen és bérmentve. Ez jelentősen megkönnyíti az elvégzendő tudományos munkát. Abban az esetben pedig, ha a könyvtár valamilyen okból kifolyólag mégsem rendelkezik hozzáféréssel, benyújthatjuk igényünket egy nyomtatott példányra, amelynek költségeit utána mi soha nem látjuk sehol. A könyvtár valamelyik másik intézményben felleli az adott írást, majd a scannelt verziót rendelkezésünkre bocsátja. Valóban korlátlanok a lehetőségek!
A fentiek tükrében aligha kell bizonygatni: a könyvtár bizony hiányozni fog!
