A Télapóról már régen kiderült, hogy nem olyan a formában létezik, mint a mesékben. A mesebeli állatokról viszont egész mostanáig tévhitben éltem. A gonosz farkas, az aranyos maci, a “csodaszarvas” mind-mind átverés, már ami a rájuk ruházott tulajdonságokat illeti. A chipmunk kivétel: az tényleg aranyos, így róluk szól a nap zenéje. Hála az USA fantasztikus állatvilágának, olyan vadon élő tömeget láthattunk, amiről nem is álmodhattunk.
A Grand Teton első kis lénye, aminek nagyon megörültünk, egy mormota volt, aztán a második is, és a harmadik is, és miután több mormotát láttunk, mint mókust, egyre kevesebb érdeklődést mutattunk iránta, és alig vártuk, hogy valami nagyobb élőlény kerüljön elénk. Nem is kellett sokáig várni, ugyanis a túraúttól nem messze, egy bozótosban legelészett egy jávorszarvas a kicsinyével. Fantasztikus volt ilyen közelről látni őket. Óriási állat, és mégis, majdnem elmentünk mellette. Mint utólag megtudtuk, ezek a jószágok, ebben az időszakban elég erős védekező mechanizmussal rendelkeznek, és méretük miatt az egyik legveszélyesebbek, de szerencsére nem zökkentettük ki őket békés időtöltésükből.
Ebédnél még megismerkedtünk egy kis kleptomániás pocokkal, aki tőlünk igen ügyesen szerzett meg egy banánhéjat. ...És még azt mondják, ne etessük a vadvilágot! Na de mi van, ha kiszolgálják magukat?
Arra már a Yosemite Nemzeti Parkban is számíthattunk, hogy medve kerül a közelünkbe, és ennek megfelelően igyekeztek felkészíteni, hogy hogyan viselkedjünk annak érdekében, hogy a találkozás valóban élmény legyen, ne életveszély. Ott azonban nem éreztük, hogy komoly veszély fenyegetne, inkább reméltük, hogy láthatunk igazi vadon élő medvét. A Yellowstone és a Gleccser Nemzeti Park már más volt. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek az elővigyázatosságra, minden kis ösvény elején kint volt a tábla, hogy medvék földjére léptünk, voltak utak, amelyeket pont a medvék miatt ideiglenesen le is zártak. Minden parkőrnél volt medvespray, legtöbb kirándulónál is, szóval lépten-nyomon azzal szembesültünk, hogy ez egy komoly veszélyforrás. Ennek ellenére azért nagyon vártuk, hogy tisztes távolból lássunk egy-két példányt. Sokat nem is kellett várni, mivel hegyi túráink első napján, a nagy Grand Teton túrán már velünk szemben haladók figyelmeztettek, hogy vigyázzunk, kismedve van a környéken, vagyis valahol az anya is előbukkanhat. A fiúk annál buzgóbban siettek a helyszín felé, és hála Priscilla éles szemeinek, a távolban egy mozgó fekete foltra lettünk figyelmesek. Ezzel azért még nem voltunk teljesen elégedettek, bár az ösvény mentén nem is kívántam közelebbi találkozást. Szerencsére a Yellowstone-ban az autóút mellett is kószálnak jópáran, így következő nap szürkületkor egy kis bocsra és anyjára lett először Roni figyelmes az erdő szélén, majd egy kereszteződés után mögöttünk keltek át az úton. Nagyszerű volt, pont ahogy elképzeltem: biztonságban a kocsiból! A kép kicsit olyan minőségét tekintve, mint amikor 1880-ban, erős szembefény mellett egy motorcsónakról lefényképezik a Loch Ness-i szörnyet, de nem volt lehetőség állítgatni. Némi Photoshopos korrekció után azért kivehető a két jeti medve.
Még egy állat rákerülhetett a látottak listájára, és még erre is lehetett kontrázni, mivel másnap egy tipikus yellowstoni dugóba kerültünk, ugyanis még egy pár medve lakmározott közvetlenül az út mellett. Itt készült a ráközelítés nélküli fotónk is. A feje ugyan lemaradt, de ismétlésre nem volt lehetőség, haladni kellett. Nagyszerűen szervezett egyébként az egész parkban a járőrszolgálat. Bármilyen nagyobb állat kerül közel egy ösvényhez, vagy autóúthoz, rögtön megjelenik egy ranger is, és megfelelő távolságban tartja a népet, illetve segíti az autós forgalmat. Ennek a tapasztalatnak a birtokában láttuk az utolsó macit. A második nap végén a Mammouth Hotsprings-től elindulván lettünk figyelmesek egy tömegre, parkőrökkel együtt, vagyis valami érdekesnek kellett ott lenni. A medvét láttuk, és azt is, hogy valamit eszik, az a valami pedig nem bogyó vagy rügy, de azt nem lehetett kivenni, mi. A parkőrtől kérdeztük meg, és a válasz az volt, hogy „ma egy szarvasborjú a vacsora”. Ezt az is alátámasztotta, hogy nem sokkal érkezésünk után egy prérifarkas is arra vette útját, de hogy látta, a medve még nem végzett, elsomfordált.
Annak ellenére, hogy a Gleccser Nemzeti Park még több medvét valószínűsít a területén, ott nem láttunk egyet sem, de mivel ott rengeteg a grizzli medve is, nem is bánom. A szezon kezdete miatt kevés ember is volt a parkban, igazából örültem, hogy nem jöttek velünk szembe. Kicsit kárpótolt múlt hétvégén az állatkert, mert még ott is ritka fürdőzős jelenetet mutatott be nekünk egy grizzli, úgyhogy végül azt is láttunk.
A Yellowstone-ban a medve is ugyan majdnem garantált, de amit mindenképpen kerülgetni kell, az a bölény (és a szarvas, de arról később). Rengetegen vannak. Ezt jelzi az is, hogy egész Wyoming-ban a nálunk is szokásos „Vigyázz, szarvas” közlekedési tábla mellett van „vigyázz, átkelő medve” vagy „vigyázz, átkelő bölény” is.
Bölényeket kis narancssárga borjaik kíséretében láttunk, amik igen viccesek. Kicsit olyanok, mint akinek négy füle van, mert a szarvuk csak most kezd nőni, és nagyon aranyosak ahogy játszadoznak. A nagyobb egyedek lassú, megfontolt állatnak tűnnek, de ez csak a látszat. A bölényekhez sokszor közel lehet menni, illetve az autóból feltehettük a kérdést, hogy akkor most hogyan tartunk 100 yard távolságot, ha ő pont előttünk akar átmenni, de hirtelen dönthet úgy, hogy neki a személyét már sérti ez a közelség, és minden előjel nélkül felöklelhet valakit. Erre nagyon szép figyelmeztető szándékú videók voltak a látogató központban. Azt is mesélték, hogy ha egyszer csak gondolnak egyet, akár egy kétméteres kerítést is átugranak, akár álló helyből, úgyhogy nem érezhetjük magunkat akkor sem biztonságban, ha kapu választ el tőlük. Két nap elég volt a Yellowstone-ban arra, hogy eljussunk a mormota szintjéig: egy bölény már nem érdekes, ha egy egész nagy falka van körülöttünk, azt lefényképezzük, aztán keresünk valami olyan állatot, amit még nem láttunk.
Farkashoz egyszer volt szerencsénk a távlból, de aki több időt tölt a parkban, akár vadászó falkát is láthat. Vannak erre egészen esélyes helyek, ahol egy jó távcsővel érdemes kiülni szürkületkor.
Először csak a távolból, majd Montanában az első kiránduláson karnyújtásnyira is, volt szerencsénk rengeteg hegyi vadjuhhoz, és tényleg csak a távolból hegyi kecskéket is láttunk.
A legszebb talán még így is a külön posztot érdemelt fehérfejű rétisas volt, különösen annak a légibemutatónak a keretében, aminek nézői lehettünk. Vízhez közeli helyeken pedig a halászsas teljesen gyakori jelenség, és gyakoriságuk nem vesz el semmit a szépségükből, minden alkalommal újra meg újra rácsodálkoztam ezekre a csodás ragadozó madarakra.
Bár a medvékre helyezik a legnagyobb hangsúlyt, mint veszélyforrásra, igazán veszélyes állatnak a szarvasokat tekintettem. Az első yellowstone-i napunkat egész későn zártuk. Még utolsó pillanatban beestünk egy étterembe, ahol a társaság nagy része amerikai rénszarvas burger-t kért, illetve Zsoca megragadta az alkalmat, és bölénysteaket rendelt. Nem tudom ezekhez a húsokhoz hogy jutnak hozzá, de utólagos tapasztalatunk az volt, a szarvasok önként jelentkeznek. Annyi öngyilkos hajlamú jószágot, mint ott, még nem láttam. Az világos, hogy figyelni kell rájuk, mert kiugranak az erdőből, olyan otthon is előfordul. De az, hogy lelassítasz, mert látod, hogy megy át az úton, aztán megáll, és visszajön, aztán megint visszafordul, már mégiscsak sok. Kb két órát kellett vezetni a szállásig, ami alatt vagy száz szarvast láttunk, gyakorlatilag végig az út mellett. Ezen kívül láttunk rókát, még a téli fehér bundájában, és még egy jávorszarvast az út mellett- szerencsére utóbbi nem olyan zakkant, mint kisebb társai. Bár mi szerencsésen megérkeztünk, senkinek nem ajánlom, hogy ott este vezessen. Így összességében fantasztikus élmény volt. Főleg a Yellowstone-ban, de az egész hegységben hemzsegnek az állatok, és mivel ők mindig mást csinálnak, nem lehet megunni őket. Egy-két nap is elég volt, de aki egy-két hetet rászán, és egy jó távcsövet szerez, életre szóló élményekre tehet szert.
