Szombaton – június 30-án – került megrendezésre a Rhytm and Booms nevű rendezvény a város északi szegletében található egyik parkban. Az apropó a szerdára eső július 4-e volt, bármilyen furcsának is tűnhet ez (persze ha belegondolunk, hogy a Karácsony lényegében Hálaadáskor kezdődik november végén...). Megfigyeléseink szerint ugyanis az USA-ban nem nagyon szeretik, ha egy munkaszüneti nap csak úgy elkóborol a naptárban, és holmi pazarló módon a hét közepére esik. A nagy többségüket ezért valamilyen önkényes úton módon lehorgonyozták, mint például az adott hónap első hétfője, vagy utolsó csütörtök-péntekje, stb. A honatyák valószínűleg a Függetlenségi Nyilatkozat kapcsán nem gondolkodtak még el ezen a problémán, még az is elképzelhető, hogy meggondolatlanul szombaton írták alá a jeles dokumentumot. A Függetlenség Napja tehát kivétel ez alól a rendszer alól, de a programok mégis elkalandozhatnak (természetesen azért a szerda sem lesz eseménytelen). Tovább után kevés szöveg, több videó!
Délután 6 óra körül érkeztünk ki a lakástól mintegy 45 percnyi biciklizésre található zöld területre a Mendota tó partján. Amolyan fesztivál-piknik hangulat uralkodott, voltak grill sütők, hot-dogosok, sör Bud Light árusok, komplett konyhai felszereléssel kitelepedő családok – ez itt természetes része a meccsre járásnak, vagy egyáltalán bármilyen ünnepi eseménynek: kiköltöznek a ház elé és sütnek, esznek, isznak az utcafronton, vagy a parkban, illetve egymásnak dobálják a baseball vagy focilabdát. Mi csak két repülőről csórt United-es pokrócot tudtunk felmutatni, illetve egy kiürült műanyag palackot, amelyet a még itt is jelen lévő nyilvános csapról tetszőlegesen sokszor újra lehetett tölteni (nekünk nincs az ábrán látható, helyieknél széria tartozéknak számító, italtartóval ellátott piknikező székünk...). Szerencsére a mocskos imperialista kapitalisták mindig biztosítanak ingyen folyadékot, akár egyenesen az italmérő stand mellett is. A színpadon Sam Llanas játszott, a szokásoknak megfelelően igen jó zenét!
A 6-os érkezés kapcsán a fő motiváció a Golden Knights névre hallgató ejtőernyős alakulat ugrása volt 6:30-kor. A társulat minden évben ideiglenesen áll össze a rendes évi Air Show szezonra, tagjai pedig természetesen a hadsereg soraiból kerülnek ki. Volt, aki túl volt karrierje során már 4000 ugráson is. Mivel már volt szerencsénk nekünk is kiugrani egy repülőgépből, így egészen más szemmel néztük a produkciót az ernyővel minden irányba pörgő-forgó emberekkel.
9-kor eljátszották a himnuszt, amely mindig élmény, hiszen gyakorlatilag nincs két egyforma verzió. Az utolsó taktusok pedig meghozták ismét a kedvenc motívumunkat: a sötétedő égen utánégetővel eldübörgő F-16-os köteléket, amelyek nyomában durrantak a petárdák...
Az ejtőernyős show megismétlődött közvetlenül a tűzijáték előtt is 9:20 fele. Ekkor még látványosabban, ugyanis minden ugró lángcsóvákat húzott maga után, a hangulatot pedig a hangszórókból Bruce Springstean biztosította az elmaradhatatlan Born in the USA-vel... (a videó csak érzékeltet valami kevéskét az élményből... a rendelkezésre álló szegényes mennyiségű foton ennél többet nem tett lehetővé)
Miután az utolsó üstökös is földet ért, jöhetett a várva várt tűzijáték! Eredetileg úgy gondoltam – elnézve az állványokat a kis szigeten –, hogy nyomába nem ér majd az augusztus 20-i fényárnak. Tévedtem. Noha nem világította volna be egész Budapestet, de igen újszerű élményt adott: a rakétákat alig 100-200 méterre tőlünk lőtték ki, és lényegében a fejünk fölött nyíltak ki a tűzvirágok. A szélsebesen növekvő gömbök olyan érzetet keltettek, mintha mindjárt a fejünkre esnének. Néhány durranás egyenesen túlpörgetett basszusként ütött egyet az ember mellkasán, a nagyobb intenzitású pillanatokban pedig még a hőhullámot is érezhettük. A közelség miatt – a fény-hang viszony alapján kevesebb mint 300 méterre robbant a legtöbb töltet – gyakorlatilag az egész látómezőt kitöltötte a show, a hangszórókból pedig közvetlen mellettünk szólt hozzá a zene. A hosszra sem lehetett panasz, kb. 30 perc volt a produkció, ami után hatalmas tömegben tekerhettünk haza a klassz este végeztével.
