139. A sör tudománya

 2012.05.16. 07:00

“In wine there is wisdom, in beer there is Freedom, in water there is bacteria.” 

-Benjamin Franklin-

Épp Charles Bamforth (több mint 150 tudományos cikk szerzője, mind a sörfőzésről) roppant szórakoztató előadásról jövök (az írás maga 1 hete született - a szerk.), amit muszáj megosztanom olvasóinkkal. Az előadás stílusát nehéz lesz visszaadnom, de nagyon sok érdekes információt megtudtam a sörről, melyet ugyan nem szeretek, és sose értettem, hogy lehet –főleg nagyobb mennyiségben- inni, de most legalább azt is megtudtam, miért vált az emberiség kedvelt italává. Erre a válasz a fenti idézetben van, ugyanis párezer évvel ezelőtt vizet inni igencsak veszélyes volt, mint ahogy az ma is az a Föld legtöbb országában. A sört pedig főzni kell, és a forralásnál megszabadul az ember a baktériumoktól.

 

 

Előadónk rendkívül tiszteletteljesen beszélt minden sörfajtáról, némi kritikával élve, de fogyasztókat nem sértve. Amerikáról azt kell tudni, rengeteg sört isznak, de nagyon gyengét, és borzalmas ízűt, a legnépszerűbbet néven nevezve: Budlight. Ugyan nem vagyok sörrajongó, de Németországban sikerült olyan sört innom, ami még nekem is ízlett, például néhány barnasör, búzasör, vagy az üveg alján élesztőt tartalmazó sörök egész jók is lehetnek. Koktélkedvelő lévén a citromos sör, vagy a gyümölcsös belga sörök ízlenek egyedül. Meglepő módon ezek nem is kaptak kritikát, csak említette, hogy ilyenek is vannak, ezeket utólag ízesítik, és van, aki szereti, de semmiképp ne kerüljön rá citromkarika. Egy barátja csak annyit szokott erre mondani, ha kér ilyet: NFL, ami ezesetben nem a nemzeti foci ligát rövidíti, hanem „No f...ing lemon” a sörébe!

Ami rendkívül meglepett, a Guinness kritikája. Brit lévén nem vártam tőle, még akkor sem, ha ez ír ital. A sör színe és aromája attól függ, hogy az árpát mennyire pörkölik. A pörkölésnél nagyon óvatosnak kell lenni, főleg ha erősebben akarják, mert a fontos enzimeknek nem szabad teljesen megsemmisülni. Mindenképpen károsodnak, ezért a barna sörök is tartalmaznak világos árpát, csak az arányok határozzák meg a végterméket. Az írek azonban kb szénné égetik a gabonát, amit ahhoz hasonlított, mintha elszenesített tehénhúst pácolnánk, és főznénk róla sört.

Mutatott egy diagramot, ahol a különböző típusú söröket ábrázolt a komló keserűsége és az egyéb aromák függvényében. Ami minden szempontból alacsonyan teljesít, az az amerikai sör. Erre csak azt mondta:

„Attól még hogy ezt isszátok, ez még nem jelenti azt, hogy rossz emberek vagytok!”

És egyébként is a harmónia a lényeg, hogy ezek egyensúlyban legyenek, és ilyen alacsony koncentrációjú cuccot egyenletes minőségben igazából nagy tehetség gyártani.

Szót ejtett a sör időállóságáról is. Az első és legfontosabb tanács, hogy a sörfőzdéhez legközelebb fogyasszunk sört, mert élő organizmus lévén minél tovább tároljuk, annál kevésbé lesz jó. A legfontosabb, hogy sötét helyen legyen (jó ellenpélda a Budlight kék üvege), és hűtsük. Ezért nem lesz az import sör sose olyan jó, mint a helyi. Az üveges söröknél pedig meglepő, de jobb a dobozos, mert csak az légmentesen zárt, csavaros üveget pedig egyáltalán nem ajánl. Az élesztőt az üveg alján tartalmazó sörök nem csak egészségesebbek, de az oxidációtól is védi az élesztő az italt. Ha ezeket nem tartja be a sörfogyasztó, akkor szaknyelven is „bűzös” („skunky”) lével van dolga. Személy szerint: egy bárban mindig azt a sört kéri, amelyikből a legtöbb fogy, ha ez véletlenül a Budlight, akkor azt, amelyik a második legnépszerűbb.

Erről még sosem hallottam, de egy időben megindult a „háború” a magasabb alkoholtartalmú sörök gyártásában. Bostonban sikerült először 31 vol%-os sört előállítani.

 

„Aztán a háború Európában is kitört, mint ahogy az lenni szokott, az angolok és a németek között.”

 

Ennek köszönhetően egymást überelve eljutottak az 57.5%-os sörig, aminek személy szerint nem sok értelmét látom... de a háború már csak ilyen. Az első erős angol sör a Tactical Nuclear Penguin volt 32%-kal, aztán jött a többi, mint Sink the Bismarck, vagy a The End of History.

Kísérleti ember lévén a laborban sikerült Smirnoffból is sört csinálniuk (teljesen olyat, mint az eredeti), ami egyébként iparosítva jelentősen csökkentené a költségeket, de valamiért a gyártók maradnak a tradícionális és fáradtságos útnál. Pedig a tesztelés során kiváló minősítést kapott a fogyasztók által, sőt még azután is, hogy megmondták, hogyan készült. Valószínűleg azért sem gyártják ezt, mert ahogy ő is mondta:  „a komló a legolcsóbb összetevője egy üveg sörnek, a legdrágább pedig az üveg”. Eladni meg mégiscsak könnyebb ma már azt, ami „bio” vagy „organic”.

Természetesen nem maradhatott el, és a sörfogyasztókat bíztatva kaptunk egy kis képet, mennyi jó vitamint és ásványi anyagot tartalmaz a sör, és milyen egészséges, és azt is megtudtam, hogy nem csak a szén-dioxidtól habzik, hanem attól lesz kemény habja, hogy nitrogént is adnak hozzá.

És még egy fontos megjegyzés:

 „Nincs annál gusztustalanabb dolog, mint sört üvegből inni. Ha a pezsgőt és bort nem isszuk üvegből, akkor ne fosszuk meg magunkat attól az isten teremtette élménytől sem, ahogy látjuk kitöltve habzani a sört, ami aztán jól ráragadhat a szakállasokra.”

 Ennek érdekében sört csak tiszta pohárból igyunk! Igényesebbek jó mosószerrel elmossák a poharukat, tiszta vízzel alaposan kiöblítik, és szárítás után használják.

Szakértőként pedig neki is sok más sörkedvelővel együtt a kedvenc söre az utolsó, vagy a következő.

Címkék: sör előadás wisconsin blog

A bejegyzés trackback címe:

https://wisconsin.blog.hu/api/trackback/id/tr564504975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása