„Ha igazán látni akarsz, ne csupán a szemeidet nyisd ki. Tárd ki szívedet is!”

- Gaston Rébuffat-

Egy blog jellegéből adódóan olvasóink azzal szembesülhettek, hogy mi előbb tárjuk ki szívünket és gondolatainkat, mint sem hogy bármit adnánk a böngészők kíváncsi szemeinek. Tettük mindezt a képek küldésével kapcsolatos rengeteg felkérés ellenére, melyeket már indulás előtt ránk zúdítottak, és melyek számossága már-már elgondolkodtatott: kifestő könyveket, színezőket kellene vinni ajándékba az egy év elteltével. Eme hiányosság részleges pótlása végett a húsvéti verőfényes napsütésben megörökítettük a kampusz főbb darabjait, mert noha párszor be lett linkelve, azt azért még mi sem gondoljuk komolyan, hogy valaki a Google Street View-n végig barangolt az épületek közt. Tovább után séta a nagy-nagy egyetemi központban, szemünk az új Canon volt, színezőnk a tavaszi virágzás, akadályozónk pedig az a rengeteg foton, melyek viháncolva gurgulásztak minden létező felületről – főleg a világos aszfaltról - hunyorgó szemünkbe és eme képességgel nem rendelkező objektívunkba.

(Az automata slide show-ra kattintva nagyobban is elérhető minden, megállítva azt pedig igény szerint lehet tovább léptetni a képeket, mint pártembert a tudományos ranglétrán. Ha pedig valaki térben is el akarja helyezni a látottakat, akkor kattintson ide a felugró ablakos segítségért.) 

Ha gyorsan végiglapozzuk a képeket, akkor láthatjuk, hogy egyrészt minden nagyon rendben, szép állapotban van; másrészt a város egységes arculatát kialakítani hivatott törekvés még csak olyan szinten sincs jelen, mint egy porig bombázott nyugat-német városban a háborút követő újjáépítés során. Van itt minden a csillogó üvegpalotától olyan „oszlopos-tümpanonos” épületig, ami egy európai történelmi belvárosban is megállná a helyét, bár kiindulva a Kapitóliumban látott festményekből – egy külön poszt is kevés lenne azok elemzéséhez, több össze nem illő alkotóelem van bennük mint oldal az általuk díszített teremben bemutatott bűnvádi eljárásokban -, el tudjuk képzelni, hogy egy építésztörténész itt is komoly stílusjegybeli keveredéseket tudna felfedezni. Ez nagyjából mindenre jellemző itt: egy kicsi ebből, egy kicsi abból. Még ebben a nagy mixben is kiemelkedik a legszebb neo-szocialista hagyományokat mutató Humanities Building – minő irónia, hogy a művészeti szakok kaptak helyet benne – atomtámadás elleni betonbunkerre hajazó betontömbje. Az építész kreativitását abban élte ki, hogy egy kocka helyett egy egymásra borított építőkocka készletet vett alapul, így az épület nem csak sokkal komplexebben lett ronda, de legalább lehetetlen benne el nem tévedni.  

Ez a nagy egyveleg tehát ideiglenes munkahelyünk, mely furcsa módon – és a sztereotípiákkal szöges ellentétben – éppen a rengeteg zöld területtel, fával, virággal lopta be magát a szívünkbe, na meg az általános elképzeléseknek nagyon is megfelelő hatalmas terekkel. Hiányozni fognak a fák, a tavak, a jó levegő és a sok-sok zöld meg kék! Ezt sem gondoltuk volna a környezetvédelmi egyezményekre rendre fittyet hányó országba költözve – Arizona után meg növényekre úgy általánosságban sem gondoltam:)

Címkék: fényképek uow m wisconsin blog

A bejegyzés trackback címe:

https://wisconsin.blog.hu/api/trackback/id/tr724372632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása