„A ma tudománya a tegnap varázslata, és a ma varázslata könnyen lehet a holnap tudománya.”
-Joanne Harris-
Az elmúlt héten többen lelkesen reagáltak a kis repülő kütyükről szóló videóval kapcsolatban, így ennek szellemiségében következzen ismét pár lélegzetelállító technikai vívmány. Tudom, hogy a legtöbb olvasót elsősorban az amerikai élmények érdeklik, illetve hogy mi történik velünk a víz innenső oldalán, de a blog keretei közé ezek az írások is beleférnek meglátásom szerint. Az elmúlt hónapokban ugyanis ez is történik velünk. Eddig sem voltunk éppenséggel zárkózottak, vagy befele fordulók, de talán a rengeteg interdiszciplináris egyetemi rendezvény hatására a kíváncsiság és érdeklődés lángja soha nem látott magaslatokba csapott! A világ ugyanis telis tele van megdöbbentően érdekes dologgal, csak sajnos ezek a médiában kevesebb figyelmet kapnak. Őszintén hiszem, hogy az emberiség eljutott abba a fázisba, amikor bármit – ez alatt értsd: bármit – meg tud valósítani, amivel kapcsolatban eléggé motivált és ennek következtében az anyagi források sem jelentenek akadályt. Tovább után döbbenetes robotok ismét! /a linkekre kattintva bővebb cikkek elérhetőek/
Első versenyzőnk minden kisgyerek egyik kedvenc állatát mintázza: a robotgepárd 4 lábon rohan óránként 18 mérfölddel:
Látszólag egyszerűnek tűnhet a mozgás, de a lassításon látszik: nem az. Ennél is komplexebb manőverekre képes az alábbi – már-már ijesztően élőnek tűnő – szerkezet (a találat Ákost dicséri, sikerült nem először tartalommal megtöltenie a Facebook üzenőfalat):
A gép nem csak folyamatosan érzékeli környezetét és gondoskodik a kényes egyensúlyról, de egyenesen képes megtanulni, hogyan juthat át bizonyos akadályokon. Elképesztő! Felmerülhet persze a kérdés: minek? Mi értelme? Erre könnyű válaszolni: konkrétan ez az eszköz segíthet mentésekben, romok közti kutatásban, műszaki hiba elhárításában nehezen megközelítő helyeken, esetleg szerelési feladatokat láthat el egészségre ártalmas környezetben. A videó remekül mutatja be, hogy a kerék nem mindenhol a legjobb megoldás, noha technikailag összehasonlíthatatlanul egyszerűbb. De ha még nem is tudnánk rögvest feldobni néhány lehetséges alkalmazást, akkor is ott van a tény: elképesztő mennyiségű technika és fejlesztés van belezsúfolva egy ilyen bizgentyűbe, amelyek utána részenként a legmeglepőbb helyeken kerülhetnek felhasználásra. Egy ötletes szabályozó mechanizmus lehet, hogy holnap egy utasszállító gépet tart meg heves viharban, egy másik elektronika részegység pedig akár az autónkat teszi kényelmesebbé, míg egy, a lábakhoz kialakított aktuátor a jövőben talán a sebészkést mozgatja majd egy precíziós műtét során.
Apropó egészségügy. A végére hagytam egy látványelemtől mentes találmányt, ami azonban annál masszívabb hatást gyakorolhat a képzelőerőre. Az eszköz a locked-in szindrómában szenvedők megsegítését szolgálja (volt egy az esettel foglalkozó Dr. House rész is: a páciens mentálisan teljesen ép, de elveszti a kontrolt teste felett, lényegében csak pislogni tud. Se hangképzés, se biccentés… ). Gondolhatnánk, hogy egy ilyen beteg számára nem sokat adhat a technika, hiszen nincs módja a kommunikációra. Ma eljutottunk oda, hogy ez tévedés: ugyanis ő is gondolhat dolgokra. A gép pedig érzi ezt, és csinálja a feladatát. A fejlesztés öles léptekkel halad, de még az első stádiumban tart, hiszen rengeteg a hibalehetőség. A lényeg: az agyhullámokra kalibrálják a robotot. A páciensnek erősen gondolni kell arra mondjuk, hogy „jobbra”. Az érzékelt mintát elmentik, így legközelebb az adott minta „láttán” a robot lefordítja magában a parancsot, és elindul jobbra… Azt hiszem nem zárhatom mással ezen a ponton a sorokat, mint ezzel: olvassátok el újra a kezdő idézetet…
