104. Kell egy hős!

 2012.02.08. 07:26

„Minden háborúnak van egy hőse!”

-Stanley Motss /Amikor a farok csóválja…/-

A fenti idézet jutott eszembe többször is Obama beszédét hallgatva, amelyről még egy poszt erejéig szólnunk kell. Ezúttal nem a tartalomról lesz szó, sokkal inkább a formáról, ami legalább annyira fontos, és bizonyos szempontból még árulkodóbb a szemléletbeli különbségeket illetően! Tovább után példákról, emberi történetekről, Clint Eastwood-ról és a jövő horizontját fürkésző tekintetekről!  

/A poszt alapjául a személyes benyomások mellett Frei Tamás Facebook oldalán olvasott különálló történetek szolgáltak./

A fentebb idézett „Wag the dog…” című szatírában Robert de Niro alakítja a mindent tudó megmentőt, akinek egyetlen feladata, hogy az elnök választások előtt kirobbanó szexbotrányát eltusolja, érdektelenné tegye. Ehhez felbéreli a Dustin Hoffman által megszemélyesített producert, akivel levezénylik a csak a médiában lejátszódó háborút Albánia ellenében. Egy bizonyos ponton villan fel az isteni szikra: kell egy hős! Kell egy személy, akihez köthető az egész esemény, akiért együtt izgulhat a nemzet! Amikor a filmet először láttam, rám tört a felismerés: tényleg mindig van egy hős! Minden modern kori háborúhoz van egy személy, akit egy bizonyos ponton megmentenek, visszahoznak, elcserélnek, stb. Akinek a története leköti a figyelmet. Leginkább a szerb területen katapultáló pilóta esete maradt meg bennem, akit később az elnök is köszöntött, mikor megviselt állapotban hazatért.  

A megszemélyesítés, példa állítás motívuma végigkísérte Obama beszédét, ami a sztereotípiáknak megfelelő értelemben is nagyon amerikai volt, és itt nem csak az igen mesterkélt érzetet keltő gyakori állva tapsolásokra gondolunk. A mondandónak eleve keretet adott a hadsereg előtti tisztelgés, a szolgálat során megkövetelt erények magasztalása. Ezt nyomatékosították az első sorokban helyet foglaló, magas rangú egyenruhás tisztek is. Ez a világ minden más részétől különböző hadsereg kultusz miatt természetes, és talán kevésbé érdekes is a mi szemszögünkből.  

Az innovatív, high-tech cégek kapcsán Steve Jobs özvegyét mutatta a kamera, a gazdagok adóterheinek emelése illusztrálására a világ egyik leggazdagabb emberét, Warren Buffet-et, és az ő karzaton helyet foglaló titkárnőjét hasonlította össze az elnök. A munkanélküliek újbóli elhelyezkedését segítő átképzési program győzteseként Jackie Bray-nek, az egyszerű, Észak-Karolinában élő, egyedülálló anyukának a sikertörténetét ünnepelhette a nagyérdemű.  

„Azt szeretném, ha minden álláskereső amerikai számára elérhetőek lennének azok a lehetőségek, amelyekkel Jackie élni tudott!”

A megújuló energiaforrásokról szóló paragrafus „hőse” Brian Ritterby volt, aki egy bútorgyárban 55 évesen vesztette el állását, jelenleg a szélturbinákat előállító Energetx alkalmazottja.  

„But I will not walk away from the promise of clean energy. I will not walk away from workers like Bryan. ”

Hétköznapi emberek, akik akár a néző szomszédjai is lehetnének. Emberek, akikkel nem valami kivételes csoda történt, hanem egy tényleg működő program kedvezményezettei, győztesei. Olyan példák, akik egy árnyalattal közelebb hozzák az elhangzott terveket az egyszerű ember számára. Személyek, akikre rámutathatunk: „neki sikerült, akkor működhet, érdemes lehet belevágni”. Ettől egy adott program nem csak üres ígéretnek hangzik, nem csak retorikai fogásnak, hanem jóval valóságosabb módon jelenik meg.  

A megszemélyesítés nem csak Obama beszédében jelenik meg, hanem olyan kontextusban is, amiben aligha van szükség plusz reklámra. A Super Bowl a legnézettebb sportesemény, lényegében nemzeti ünnep, még talán több is annál. Nincs szükség semmiféle felhajtásra, hogy az ember le akarjon ülni elé. A média azonban e mögé is odatesz egy emberi történetet… nevezetesen Mark Herzlich személyes harcát, akinél még egyetemi játékosként csontrákot diagnosztizáltak. Combcsontja szétműtése helyett a kockázatos kemoterápia mellett döntött, mert csak így maradt hajszálnyi esélye a játékra… 1,5 év kemény edzés után visszakerült az egyetemi csapatba, vasárnap este pedig megnyerte a bajnokságot a Giants játékosaként 

Mielőtt ez megtörtént volna, a mérkőzés szünetében a világ legdrágább reklámhelyek egyikében Clint Eastwood szólt a nemzethez egy tökéletes Chrysler hirdetésben, mely jóval több volt egy egyszerű reklámnál:

Detroit újra felbőgő autógyárainak példáin keresztül sarkallja tettre a válság kárvallottjait a western hős érces hangja a mérkőzés félidejével párhuzamba állítva a jelenlegi helyzetet… 

„Mert ez az, amit teszünk: a nehéz idők sűrűjében is találunk egy utat a boldoguláshoz, vagy ha nem, akkor csinálunk egyet! Csak az számít, ami előttünk van. Hogy állhatunk fel a hátrányból, hogy foghatunk össze, hogy fogunk nyerni!”

Giccses? Lehet… Mű? Az is lehet… Ami viszont fontos az összes fenti példában: a pozitív, előre tekintő attitűd, a sikeres példák kiemelése és reflektorfénybe emelése. A múlt viszontagságai legfeljebb olyan módon kerülnek felidézésre, mint olyan akadályok, amiken szintén sikerült már túljutni, nem pedig a mai állapotok okozójaként, hivatkozási alapként! Ez az, ami az önmagában üresen csengő „Yes, we can!” szlogent tartalommal tölti meg, mert ha valaki ebben nő fel, az kétséget kizáró módon nyomot hagy a személyiségében. Különösen kontrasztos, ha arra gondolunk, hogy otthon még mindig visszatérő téma, miszerint persze hogy rossz a focink, mivel 54-ben Puskás nem volt lesen… és akkor még a klasszikus történelmi hivatkozási alapokat, „elmúltnyolcév”-ezéseket, Mohácsot, stb.-t nem is említettük…Ami volt, az lehet érdekes, tanulságos, igazságtalan, szörnyű, felemelő, elgondolkodtató, sok minden, de egy dolog nem: ok arra, hogy próbálkozás helyett keseregjünk!

 
 

Címkék: vélemény obama nfl sztereotípiák wisconsin blog

A bejegyzés trackback címe:

https://wisconsin.blog.hu/api/trackback/id/tr514077594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása