Ismét összegyűlt egy csokorra való apróság, amit most szélsebesen UTF-8 karakter kódolásba szedek elalvás előtt, bár részben talán már utána is.
Egyetemünk nagyszerűsége egyre inkább nyilvánvaló. Történt ugyanis, hogy hely és idő hiányában nem vettem részt Prof. Rutland CFD kurzusán, de év vége felé bátorkodtam megkérdezni, hogy tudna-e valami jegyzetfélét biztosítani okulásom végett, esetleg ha megcsinálom a házifeladatokat, akkor rájuk tudna-e vetni egy futó pillantást. Ő jobbat ajánlott: hallgatói azonosítónk itt valamivel több dologra jó, mint a Neptun esetében… Létezik egy adattár, ahova videó formájában felkerülnek komplett előadássorozatok is, így például az ő 43 CFD előadása 1998-ból. Mivel ez egy bevezető kurzus, így az alapok nem igazán évültek el – csak az ősz hajszálak száma utal az idő múlására, na meg az a TV készülék az előtérben, ami ma már Noé navigációs rendszereként hat -, bár az első órán elhangzott kérdések a hallgatóság felé
Kinek van számítógépes hozzáférése?
Ismernek-e grafikus megjelenítő programokat?
Jó lesz-e, ha PDF-ben kerül fel a segédanyag? Azt hiszem, már elég elterjedt ez a formátum…
nyugodtan tekinthetőek lejárt szavatosságúnak, mint egy idei gallon tej 2016-ban. A videós kurzus hihetetlen hatékony, vissza lehet ugrani a nem teljesen megértett részekre, át lehet pörgetni a már ismerteket… Teljes az élmény!
A Karácsony élményünk viszont még nem igazán, mert noha már itt pihen a mák valamivel a csillogó égőktől roskadozó – és aggasztóan ferdülő – fánkon túl, de odakint csak nem akar fehérbe fordulni a táj. Még Wisconsin sem lesz elég a fehér Karácsonyhoz? Arra az abszurditásra pedig nem is merek gondolni, hogy otthon esetleg az lesz, itt pedig nem… Mindenesetre a hó idén először komolyabban is tiszteletét tette – helyi léptékkel mérve persze említést sem érdemelne, noha otthon megbénult volna a közlekedés a „hirtelen jött csapadék” miatt -, szombaton fehérbe borult az egész vidék a majd 2-3 inch-nyi lepel alatt. Erika bele is trappolhatott az új eszkimócsizmában gyermeki örömmel, amint körbejártuk a díszkivilágításban úszó házakkal szegélyezett környező utcákat. Sajnos mára már szinte nyoma sincs a fehérségnek, de holnapra ígérnek némi csapadékot.
A közlekedés így még teljesen zavartalan, többnyire biciklivel történik, de a buszok is kellemes járatsűrűséggel biztosítják az elégséges kényelmet. Felfedeztük ugyanis, hogy a reggeli órákban a 2-es busz utcánkban 10 percenként jelentkezik – Tucson után nem térek magamhoz a döbbenettől -, nem beszélve a szintén ide kanyarodó 37-es és 19-es járatokról, így pár percnél többet soha nem kellett még várnunk azon a pár esős napon, amikor nem akartunk parabola pályára állított vízcseppeket felfogni a nyeregben ülve…
A héten sokat volt alkalmunk biciklire pattanni, mert Beth jóvoltából tudomást szereztünk a Copps Food Center létezéséről, amely csak 1,5 mérföldre található. Maga a bolt olyan a Woodman’s-hez képest, mint egy anyahajó mellett horgonyzó romboló… Számos dolog drágább, de a nehéztüzérség mellette szól: sokkal olcsóbban vásárolhatjuk meg a húsokat, így meg is telt a fagyasztó azon nyomban a legkülönbözőbb állat darabokkal.
Amit nem vettünk, az az élesztő, ugyanis – mindenki kapaszkodjon meg -, a friss élesztő, mely otthon kb. 60 Ft-ot, azaz nagyságrendileg 30 centet kóstál, az itt egészen jelentéktelen 5,2 $-ért van kitéve a polcra… És hát van az a lélektani határ, amit nem lép át az ember…
És van az a ponthatár is. Mike és Keneth a napokban az egyik alap termodinamika kurzus vizsgáinak javításával múlatja az időt. Ma a folyamat lezárásaként az osztályozásra került sor. Megtudtam, hogy nincsenek abszolút ponthatárok, azokat a kijavított vizsgák eloszlására illesztik rá. Addig tologatták a számokat, míg szépen ki nem jött a haranggörbe… Lehet érvelni a rendszer ellen, de legalább annyi pluszt is fel lehet hozni mellette, mint mínuszt.
Apropó mínusz: úgy érzem, hogy a szemem jelenlegi állapota alapján még nagyjából mínusz 30 perc lenne az optimális hátralevő idő az alvásig, így ezzel jó reggelt is kívánnék minden lelkes olvasónak a zanzásított apróságok végén!
