“Többet megtanulsz egy útról, ha végigjárod, mint a világ összes térképéből.” 

Az egyik dolog, ami nagyon jó az USA-ban, hogy a világ minden tájáról érkező emberekkel találkozhat az ember, és megtudhat olyan dolgokat első kézből, amelyekről csak halvány sejtése van amúgy a médián keresztül kapott mikor helyes, mikor sugallt, mikor teljesen téves információkból. A híradások rendszerint a külpolitikai eseményekről, az állami vezetőkről szólnak, és melyik magyar lakos szeretné, ha Gyurcsány vagy Orbán nyilatkozataival azonosítanák? Ennek ellenére számunkra az átlag amerikai = George W. Bush és az amerikai hadsereg… Rövid híradásunkban egy kis világjárás következik – kicsit talán Ági történelem poszt igényét is kielégíti:) :

Már szerepelt a blog hasábjain Musharraf pakisztáni „diktátor” megítélése a pakisztáni lakosság egy tagjának szemszögéből, ami vajmi kevés korrelációt mutat a CNN-ből ismertekkel. Bár ismétlés a tudás anyja, de nem szeretnénk redundáns információkkal untatni a reguláris olvasóközönséget, visszalapozni ér! 

Múlt szombaton részt vettünk egy görög esten, amit egy ciprusi görög hallgató szervezett. Mivel elsőnek érkeztünk, volt lehetőségünk beszélgetni Ciprus történelméről is. Az ő megítélése szerint – és ezt a ciprusi görög lakosság köztudomású tényként kezeli – annak idején az USA elárulta őket. Törökország és a CIA már rég megegyezett a határokról, mielőtt a török invázióra sor került. A megosztottság azóta is fennáll. Jelenleg a helyzet bonyolódik, mert a ciprusi partok mentén olajfúrások kezdődtek… A kitermelésben, kezdeti fúrásokban izraeli cégek érdekeltek, ami érdekes, ugyanis korábban a ciprusiak kifejezetten ellenségesen viszonyultak a zsidó államhoz. Ez a helyzet azonban most változni látszik. Az olaj közös érdekeltséget teremt, továbbá Törökország és Izrael között rendkívül feszült a helyzet a tavalyi incidens óta, amikor is az izraeli kommandó több török aktivistát megölt egy nemzetközi vizeken elkövetett rajtaütés során, amit egy Gázába tartó segélyflotta ellen követtek el. Törökország nem egyszer fenyegető hangon szólalt már fel Izraellel szemben, külön fejtörést okozva az USA-nak, amely mind a két nemzetnek nagy szövetségese különböző érdekeltségek miatt… Ciprus pedig várja a fúrások eredményeit és a „nagyfiúk” játszmájának végét…  

A válsággal kapcsolatban megjegyezte, hogy az általános vélekedés szerint sokkal jobb lenne, ha hagynák Görögországot csődbe menni, mert akkor nem feszülnének meg a nemzetközi követelmények és hitelek teljesítése végett.  

Ciprus után tovább haladunk dél felé, olyannyira, hogy már a dél válik északká. A célállomás Kolumbia, a beszámoló fél pedig az egyik cserediák az angol óráról, amire heti kétszer el-elnézünk. A kávétermelés volt a téma, de hamar elkanyarodtunk Kolumbia kevésbé legális agrártevékenysége felé… A kokain ültetvények gyakorlatilag megközelíthetetlenek a hadsereg számára is. A hegygerinceken túl, a dzsungelben a gerillák ellenőrzése alatt áll az ország, gyakorlatilag a kormány semmiféle befolyással nem rendelkezik. Természetesen vannak törekvések a jelenség felszámolására, de a jól védhető vidék és az a tény, hogy a környék alá van aknázva (!!!!), finoman fogalmazva nehezíti a munkát. Az elkeseredés már olyan szintre jutott, hogy felmerült a szőnyegbombázás gondolata is, de ezt elsősorban az EU emberjogi szervezetei kifogásolják, lévén egyszerű földművesek dédelgetik a kokacserjét gazdáik féltő szeme előtt.  

Ha már angol óra… Természetesen a közönség jelentős része kínai. A legtöbb feladatnál párokban kell beszélgetni, így sokszor van alkalmunk velük szóba elegyedni. Érdekes élmény… az nyilvánvaló, hogy zömében a tehetősebbek jutnak el ide, de ennek ellenére a tájékozottsági szintjük átlagosan nagyon alacsony. Alacsonyabb lényegesen a „buta, műveletlen amerikaiaknál”. Azon alkalommal, amikor a filmek voltak a témák, gyakorlatilag nem tudtam olyan filmet mondani, amit ismertek volna. A Jurassic Park, Star Wars, Avatar vonalon nem jutottunk túl… Az utazás témakörben lényegében az a hír, hogy létezik Peru és az inka birodalom, teljes újdonság volt számukra… Ami azonban végképp sokkoló volt az az, hogy meglepve értesültek róla, hogy nálunk otthon mennyi kínai büfé van, mennyi kínai boltot találhatunk, és mennyi mindent exportálnak ők szanaszét a világba… Mintha valami nagy burok alatt élnének… 

Ennyit mára! Hasonló témakörrel még bizonyára jelentkezünk majd az év során!