„Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon
s ont monoton
bút konokon
és fájón.”
- Verlaine –
Kivéve itt, nálunk! Itt ugyanis a várakozásokkal ellentétben parádésan jól alakul az ősz. Egyrészt még nincs fagy, másrészt pedig az idő nagy részében verőfényes napsütés világítja meg a csodás színekben pompázó fákat. (A helyiek szerint is ez az elmúlt idők legjobb októberi időjárása, amin mi nem is nagyon lepődünk meg, hisz a napocska kézen fogva jár velünk!) Fákból pedig van bőven. Eddig talán kevés képet mutattunk a városról, következzen most némi szombaton készült őszi összeállítás az arborétumról, a lakhelyünktől mintegy 500 méterre található Mendota, és kicsit messzebb lévő Wingra-tó partjáról! Tovább után színkavalkád, ide kattintva pedig még több kép!
A képről eszembe jut, hogy volt szerencsénk megtekinteni az „Élet fája” című filmet, ami gyakorlatilag 0-ra redukálta annak esélyét, hogy még egy fesztiválgyőztes alkotást megtekintsünk ebben az életben.
Mostanában ez jellemzi az időjárást: ragyogás, hozzá ragyogó mosoly, élénk színek, de azért a füleket már óvni kell, és sajnos állandósul a szél is.
Kiderült, hogy a kis automata gépünk sokkal többre képes, mint amit mi gondolunk. El sem tudom képzelni, hányszor visítana fel kínjában, hogy „Nem hiszem el, állíts már át!!”. Wingra-tó, naplemente.
Továbbra is hajtunk a kanada piros juharlevélre, melyet lepréselve hazavihetünk, de nem jártunk sikerrel eddig.
