„Ne dobd ki, jó lesz az még valamire!”
-Nagymamám-
Elhagytuk az autót – figyelem, visszakanyarodunk ennek a postnak a végére, múlt péntekre -, és vele együtt az adminisztrációs feladatokat is. Jöhetett az igazán nagy fa, mely lesújtó fejszénkre éhezett: lakberendezés. Bútorunk ugyan volt, de szükség volt minden másra, ami elengedhetetlen a lakás civilizált körülmények közt tartásához, valamint a szükséges elemózsia előállításához. Mivel a boltok egészen borsos árakon kínálják az evőeszközöket, lábasokat és egyéb hasonló alkalmatosságokat, így nekivágtunk a garage sales-ek világának, azaz a háztáji garázsvásároknak.
Ezek a kiárusítások arról szólnak, hogy a lakók a megunt kacatokat nem csak a padláson tartják, hogy „jó lesz az még valamire”, vagy kihajítják az út szélére a színesfém és háztáji hulladék managereknek, hanem szinte jelképes összegekért eladják a hozzánk hasonló csóróknak.:) Előre kiírtam néhány meghirdetett címet, így péntek este el is indultunk Sun Praire-be, ami amolyan külváros. A környék figyelemreméltó, csodás kis házikók, szép zöld gyep, idilli környezet fogadott minket. Több részt különíthetünk el. Ezen a délutánon a nagyobb, társasházakból álló részben terelgettük a Hyundayt, másnap pedig a „Született Feleségekes”, klasszikus külváros következett.
A kinézett 15 családos kiárusítás azonban 18 órára már zárva volt. Erre lehetett számítani, a hirdetés 17 órai sátorbontást említett. Épp a bejárati ablakra tapasztottuk fürkésző – és a fáradtságtól vérágas – tekintetünket, amikor a kedves gondnokasszony bebocsátott minket. Ugyan az eladók nincsenek, de nézzünk körül, hátha érdemes visszajönni másnap. Sajnos itt nem a mi érdeklődésünknek megfelelő kínálat várt ránk. Sok volt az apró kacat – egy komplett évad design centere meg lett volna oldva Fábrynak -, még több a babaruha és játék – ez a garázsvásárok slágerterméke, nem tudom, hogy bárki vesz-e babaruhát még ebben az országban, vagy 20 éve ugyanaz a készlet forog-e. Hazafele autóztunk, amikor az út mellett megláttam egy ’Salvation Army’ lerakatot. Itt használt cuccokat árulnak bagóért, nagy mennyiségben, lényegében az Üdvhadseregről beszélünk. Az árak kedvezőek voltak amúgy is, de erre jött még a nap színe kedvezmény: a sárga cetlis termékek fél áron kelnek el aznap.
Találtunk pár tányérkészletet, ami megütötte a „talán” szintet, de nem bírtuk kiolvasni az árakat. Úgy tűnt, hogy 8.54$ volt feltüntetve, aminek nem láttuk sok értelmét, így megkérdeztünk egy vásárló hölgyet. Ő megerősítette gyanúnkat: az bizony 8.54$, mert szokás ilyen hülye számokat adni árnak. Érdeklődött, hogy mi járatban vagyunk, majd ajánlotta az út túloldalán nem messze elterülő Savers és Goodwill boltokat, ahol szintén leadott cuccok forognak, de sokkal nagyobb, szebb és tisztább formában. 2 sárga cetlis törülközőt bedobtunk a kosárba, majd távoztunk. Az elkövetkező 3 órát ezeken a helyeken töltöttük, és olyan dolgokkal lettünk gazdagabbak, mint a 10$-os, ámde vagy 4 kilós serpenyő, fazekak, 0,75$-os porcelán tányérok, vadonatújnak tűnő párna 7$-ért (mellette az original cetli 40-ről), új lepedő (van néhány új cucc is), stb. Senki ne rémüldözzön, aki nem bízik az ilyesmiben, itt szó sincs az otthoni szeméthalmokról… Mindenkinek tudjuk ajánlani, hogy hasonló helyzetben ezeken a helyeken kezdje az utánpótlásvonalak megszervezését, mert tényleg ki lehet fogni gyakorlatilag érintetlen termékeket is!
Összesen kb. 60$-t költöttünk, és roppant elégedetten mentünk haza, ámde rém fáradtan. Emiatt el is maradt a mindenki által ajánlott Woodman's élelmiszerbolt meglátogatása. És ez még csak egy laza bemelegítés volt a másnapi nagy rallyhoz képest.
