Az USA-val kapcsolatban számos sztereotípia él a köztudatban. Ezek jelentős része kisebb vagy nagyobb mértékben felfújt, de valós tényen alapuló közhely, mások viszont teljesen képtelen badarságok, amelyeket valahol az irigység, valahol pedig a mi életszemléletünktől gyökeresen különböző dolgok iránt érzett ellenszenv táplál. Itt most nem is térnék ki a két kedvencre: minden amerikai kövér és/vagy hülye, de legalább unalmas és antiszociális… már épp eleget koptattam a billentyűket a témakörben korábban, és tapasztalatom szerint a vaskalapos USA gyűlölők - akiknek legközvetlenebb kapcsolata az államokkal a Knight Rider volt 86-ban - amúgy is meggyőzhetetlenek. Van viszont egy dolog, ami kétség kívül igaz: autó nélkül pokoli nehéz! Lássuk, miként hidalhatjuk át a 3 gyerek, 5 szoba és 4 kerék hiányát!
Alapfelállás: az USA-ban autó nélkül lehetetlen élni a mindennapokban. Ez a már-már axióma vagy 100-szor hangzott el ismerősöktől. Tény, az első napokban kell, mert rengeteget kellett utazni a bevásárlásokhoz. A Chicagoban való landolástól a tegnapelőtti autó leadásig nagyjából 600 km-t vezettem. Amellett aligha kell érveket felhozni, hogy miért jó, ha van autó… a város elképesztően elterpeszkedik, a DMV és mondjuk a keleti bevásárlóközpontok közt 13 kilométer húzódik, a délen lévő élelmiszerbolt 6,3 km-re van a lakástól. Miért nem veszünk hát mégse autót?
Első ok az időjárás… igaz, hogy vannak olcsó gépjárművek is, de lényegében november és március közt hó borítja majd a tájat, ergo kéne téli gumi, fagyálló, stb. Ráadásul mi a biztosíték, hogy egy olcsó, öregebb, azaz számunkra megengedhető jármű pöccre indul negatív Fahrenheitben? A parkolás szintén felvet kérdéseket. Már a lakásunknál való állandó engedély havi 50$ fele mozog, erre még rájönne az egyetemi garázs és a parkolóórák. A biztosítás befizetése, adminisztrációja és az adásvétel lebonyolítása további elrettentő erő, ezért vállalkoztunk a küldetésre: túléljük saját jármű nélkül. Erre 3 részmegoldás kínálkozik:
- Ismerősök autója: reméljük, hogy lesznek majd barátok, akikhez csatlakozhatunk vásárlás céljából. Erre van esély, mert az egész város a Woodman’s-be jár.
Tömegközlekedés: a buszhálózat sűrű, kusza és egyelőre kiismerhetetlen. Annyi bizonyos, hogy ritkán jár egy adott járat, de vannak átfedések, más a menetrend reggel, éjjel meg este és a mi utcánkban tengernyi különböző számozás teszi tiszteletét. Lelkesedésünk jelentősen nőtt annak fényében, hogy diák helyett egyetemi dolgozóként leszünk elkönyvelve, aminek hála a buszokat ingyen használhatjuk széles a határban! Az adminisztráció már folyamatban van, a lezárás hétvégére várható. - Bicikli: kiváló megoldás, mert a város minden útja járható, a legtöbbön külön sáv is ki van alakítva. Ha nincs, akkor legrosszabb esetben a parkolás céljára fenntartott külső sáv, parkolók által nem használt 1-1,5 métere való a kétkerekűeknek.
Utóbbin tényen felbuzdulva utána is néztünk a lehetőségeknek. A craigslist-et átpásztázva nem találtam megfelelő hirdetést, jobbára leharcolt járgányok várnak vevőkre. Felkerestük hát a Dreambikes boltot, ahol használt cangákat árulnak. Az odaadományozott, feleslegessé vált kerékpárokat a srácok felújítják, és eladják a bolti ár töredékéért. Mikor megérkeztünk, egy bongyor, fekete kissrác fogadott minket, majd a kissé szótlan, rapper beütésű idősebb „tesója” állt rendelkezésünkre. Itt is voltak jócskán használt példányok kitéve, de itt a felújítás a választás után történik, és minden új alkatrész benne van az árban! A hely rendkívül impozáns volt, szépen voltak kirakva a biciklik, a recepció jól volt kialakítva, és még kifogástalan mellékhelyiség is akadt.
Hamar megakadt a szemünk két gyöngyszemen. Én egy gyakorlatilag új TREK mountainbike-ot ragadtam meg 315$-ért (képek), amely 1,5 órával később már készen is állt, Erika pedig egy némi munkát igénylő, azonos márkájú jószágot 225$-ért. Ez augusztus 31-re lesz készen. Mind a kettő valahol 4 számjegy környékén mozog bolti áron, és mivel nem tervezzük, hogy ledobáljuk őket az első emeletről, így valószínűleg hasonló áron el is tudjuk passzolni majd őket – könnyek közepette, mert az enyém azóta már az úton is bizonyított… Vettünk még 2 böszme nagy zárat a biztonság kedvéért, és elégedetten távoztunk!
