A remekül hangzó Wisconsin nevet némi meglepetésre egy francia felfedezőnek, Jacques Marquette-nek köszönheti az utókor. Ő játszotta a történelmi postás szerepét, aki megismertette a világgal az indiánok által Meskousing-nek nevezet folyó körüli vidéket 1673-ban. Szerencsénkre az állam neve a későbbi apróbb írásmódbeli változtatásokat is megúszta „eaoux” és egyéb francia végződések nélkül. Az angoloknak persze még a később kialakult Ouisconsin elnevezésben is meghaladta az egészségügyi határértéket az egymásmellé írt magánhangzók száma, így alakult ki a mai név 1845-ben. A megalakuló állam 1848-ban csatlakozott az USA-hoz 30.-ként a sorban. Tovább után történelem az USA előtti időkből!
A történet kezdetéhez vissza kell kanyarodnunk egy forró nyáris estéhez az ókori Görögországban. időszámításunk előtt 10000-be. (Mármint ténylegesen i.e 10000-be, nem pedig i.e 7990-be:) ) Ekkor érkeztek ugyanis az első emberek a térségbe az utolsó nagy eljegesedés idején. A következő párezer év halászattal, vadászattal és gyűjtögetéssel telt egészen addig, amíg az európai hódítók meg nem érkeztek. A térségben ekkor számos indiántörzs töltötte mindennapjait, úgy mint a számunkra kevésbé ismert Ioway, Ho-Chunk, Ojibwa, Sauk, Fox, Kickapoo vagy Pttawatomie.
/Zenének Tenecios D-től a Kickapoo jön nyilvánvaló okok miatt. Az apa szerepében Meat Loaf:)/
Az első európai expedíciót valószínűleg Jean Nicolet vezette 1634-ben, aki a Nagy Tavakon jutott el a térség partvidékéig, és a hagyományok szerint Green Bay partjainál ért el touchdownt. A franciák bár aktív szőrmekereskedelmet (és beszerzést) folytattak a térségben, nem hoztak létre állandó településeket. Ez a feladat az angolokra várt, akik a francia-indián háborúk után 1763-ban nyerték el a terület feletti ellenőrzési jogot. Az angolok végül az 1812-es háborúban mondtak le a területről, ami ekkor került amerikai fennhatóság alá.
Érdekesség, hogy az USA 1812-es hadjárata – mindez Madison elnök idején zajlott le - úgy ért el sikereket, hogy valójában katasztrofális vereségek sorjáztak egymás mellett – például az északról betörő angol csapatok felégették Washingtont is. Az eredeti célok Kanada és Florida meghódítása voltak – előbbi francia, utóbbi spanyol vidék volt -, de ehhez képest sok-sok vereség mellett csak egy szerencsés győzelmet tudtak elkönyvelni (az angol utánpótlásra mért kis csapás a Champlain-tavon). Ez utóbbi pont elég volt ahhoz, hogy az angolok a zöld asztalt válasszák, és az USA számára előnyös békeszerződést kössenek: minden marad lényegében a háború előtti állapotban. Ha Anglia ekkortájt nem Napoleonnal lett volna elfoglalva, akkor ebben a történelmi pillanatban alighanem lehetősége nyílt volna területi veszteségeket is mérni a formálódó, független USA-ra, és az egész világtörténelem kereke másfele kezdhetett volna forogni. Napoleon azonban igencsak jelen volt, és ez az USA számára isteni áldás volt akkortájt. Mikor követet küldtek a francia császárhoz, hogy kivásárolják New Orleans „szigetét” a korban még a mai ország komplett középső síkvidékét felölelő francia Louisiana területéből, a franciák váratlanul odaadták nekik az egész vidéket egyéb gondjaik miatt egy maréknyi dollárért. A 3 fős küldöttség meglepetten hajózott haza, ahol elnökük szinte morálisan kérdésesnek érezte az üzletet, mert arra nem kapott felhatalmazást előzetesen… Az USA azóta ezt a naiv jámborságot érezhetően levetkőzte.
Az új állam fő profilja a szőrme irányából valamivel nehezebb téma irányába terelődött, ami egyszersmind vertikális szemléletváltozást is eredményezett: a fák teteje helyett immár a föld mélyét kellett vizslatni. Az ólombányászaté lett a vezető szerep Mineral Point központtal. A bányászok a nehéz munka után földbe vájt lyukakban tértek nyugovóra, miként teszik azt a borzok is. Innen kapta az állam a becenevét is: Badger State, vagyis Borz állam. Csalóka és kalandos asszociáció, mi magunk egész eddig a pillanatig meg voltunk győződve róla, hogy az állattal áll kapcsolatban az elnevezés, ezt pedig az egyetemi ruházatok logói és mosolygós borzai is alátámasztani látszottak. Marketing szempontból mondjuk kétségtelen, hogy a borz lényegesen cukibb, ergo vonzóbb, mint egy koszos, fekete, mérgezési tünetekkel küzdő nyomorúságos ólombányász.
Az amerikai történelem sötét időszakának mondható az őslakók deportálása nyugatra, ahol elvileg békét lelhettek volna, ha néhány évtized múltán a terjeszkedő fehér népség be nem tette volna oda is a lábát. A fehérnépet pedig követték uraik is kalapban és puskákkal… Ez a népesség allokációs manőver 1827-ben és 1832-ben zajlott le. Ezt követően 1836-ban megalakult a térség szervezett közigazgatási egysége, majd el is érkezett az állammá válás időpontja 1848-ban.
Wisconsin jelentős mértékben hozzájárult a politikai élethez, ugyanis 1854 március 20-án Ripon községben a képen látható kunyhóban alakult meg a Republikánus Párt. Kérdés, hogy ez mekkora büszkeség ma az államnak, melyben az elmúlt választásokon rendszeresen a demokrata párt került ki győztesen (2010-ben a helyi vezetőségben a republikánusok újra túlsúlyba kerültek 5-3 arányban, noha az elnökválasztáson Obama döntő fölénnyel nyert az államban, elsősorban Madison és Milwaukee városainak köszönhetően).
A borz már megvolt, legközelebb jön a sajt!
/folyt. köv./
