Ott hagytuk abba, hogy 2011. Október 11-én megérkezett a hivatalos értesítés e-mail formájában. A „kreatív inspiráció” által elsütött startpisztoly és a boldog célba csapás közti néhány hossz tempózást viszont még jótékony homály fedi. Bizonyára sokakban felmerült a kérdés – már persze azok közül, akik olvassák a blogot -, hogy mégis miként lehetett akkora irtózatos földöntúli szerencsénk olyan jó lehetőségre bukkannunk és olyan kiválóan végigvinnünk a tervet, hogy együtt, egy helyre mehetünk. Valóban kivételes lehetőség volt ez, amolyan „once in a lifetime”! És fel kellett tenni a kérdést az első sokk után – igen, Eminem-et fogok idézni…:  

„Look, if you had, one shot, or one opportunity,

To seize everything you ever wanted, one moment

Would you capture it?

Or just let it slip, yo” 

A választ már mind tudjuk. A szombati ötlet után

„Kitaláltam, hogy megyünk együtt Amerikába!”

néhány nap kellett még a gondolat feldolgozásához, megemésztéséhez. Aztán ahogy az már csak lenni szokott: az ötlet szikráját szorgalmasan gondozni kellett, míg a szikra lángra lobbant, és fényesen ragyogó tervként kezdett lobogni.

A lehetőséget a Rosztoczy Foundation Scholarship Program jelentette. Ez az alapítvány „tehetséges fiatal magyar tanulókat, kutatókat” segít abban, hogy 1 évet eltölthessenek egy az Egyesült Államokban található egyetemen vagy kutatóintézetben. A dolog nagyszerűsége abban rejlik, hogy gyakorlatilag egy non-stop lehetőségről van szó: nincsenek határidők, folytonos az elbírálás, nincsenek kötöttségek, abszolút rugalmasak a keretek, viszont ez nem jelenti azt, hogy könnyen megkapható a dolog: ki kell érdemelni. Viszonylag kevés hivatalos dokumentum kell (pl.: nincs szükség közjegyző által hitelesített másolatokra, de még nyelvvizsgára sem), és a viszonylag alacsonyabb ismertség miatt – ez azonban erősen felfutóban van - nem több ezer pályázó közül kell odaérni 1 adott helyre. Éppen ezért ragadta meg képzeletünket a lehetőség, hiszen a rugalmasság lehetőséget teremtett arra, hogy saját magunk alakítsuk ki azt a helyzetet, mely biztosíthatja azt a közös utat, ami mind a kettőnk érdekeit gazdagon szolgálja. Nem egy olyan kvázi lehetetlen küldetésre kellett vállalkoznunk, mint egy IKEA bútor összeszerelése szitokszavak használata nélkül hogy 10000 jelentkező közül pont mi ketten nyerjük el az összes két helyet egy adott ösztöndíjra.

Nézzük, mi is kell a pályázathoz:

·        Először is: meghívólevél egy adott intézettől.

Az alapítvány ugyanis egy már kész tervet támogat anyagilag ha valaki arra méltónak találtatik. A pályázónak magának kell meggyőznie egy amerikai intézményt, hogy érdemes őt fogadni. Némi levelezés után sikeres esetben érkezik egy hivatalos meghívó az egyetemtől, mely már elegendő feltétel ahhoz, hogy az anyagi támogatásért folyamodhassunk. Nyilván segíti ezt a hajlandóságot, ha eleve úgy írunk az adott intézmény egy oktatójának, hogy megemlítjük a pályázati feltételeket, kihangsúlyozva: az egyetem számára mi nem jelentünk plussz költséget, mert ott tartózkodásunkat más források finanszírozzák sikeres elbírálás esetén – a nélkül meg út sincs ugyebár. Ezzel lényegében az egyetem számára noha zsákbamacska maradunk valamilyen szinten, de legrosszabb esetben sem veszít semmit, míg optimális forgatókönyv szerint 1 évre nyer az adott kutató, tanszék egy főnyi hasznos, ingyen munkaerőt. Ezt a gondolatot utólag alátámasztja az is, hogy mind a kettőnk jövendőbeli témavezetője kihangsúlyozta, hogy anyagi források nem állnak rendelkezésre a fogadásunkra.

Érezhető, hogy ez itt a legnehezebb pont, hiszen egy helyre akartunk menni, így számunkra nem volt opció a statisztikus pályázás, melyet a legtöbben alkalmaznak. A már említett ötletgazda 10 helyre küldött e-mailt, ebből 5 azonnal válaszolt, 3 már meghívót is küldött… Lehetett választani. Nem hangzik rosszul, igaz? Nekünk azonban 1 hely kellett, nem mentünk volna sokra 3-3 tök különböző földrajzi koordináta párral. Alaposan felkészültünk, biztosra akartunk menni! Hogy miként találtuk meg ezt a helyet, arról legközelebb lesz szó.

·     A honlapról letöltött jelentkezési lap kitöltése: piece of cake, ez nem jelent semmilyen extra nehézséget.

·      Egy magyar professzor ajánlása: a mi esetünkben témavezetőink szolgáltak ezzel.

·       Szakmai önéletrajz: érdemes utánanézni miként is néz ki egy US resume, de erről is lesz szó a későbbiek során.

·    Motivációs levél: az USA-ban központi jelentőségű ez a látszólag formalitásnak tűnő kis A4-es lap, éppen ezért nem szabad sajnálni azt a néhány munkaórát.

·       Publikációk listája

·     A „Hungarian Selection Committee” egy tagjának ajánlása:

Természetesen valahogy meg kell győződnie az alapítványnak arról, hogy a pályázó érdemes a kitüntető támogatásra. Ehhez időpontot kell egyeztetni a kuratóriummal kapcsolatban álló magyar professzorok egyikével, aki a szokásos dokumentumok, eredmények átböngészésén túl meggyőződik a nyelvtudásról és a jelölt rátermettségéről. A lehetséges személyek listáját itt megtalálod. A mi bíránk és segítőnk Prof. Dr. Stépán Gábor volt, a BME Gépész Karának dékánja, aki hozzásegített már az Arizonában töltött félévemhez is, illetve nem egy tárgyra tanított is. Az ez ügyben nála töltött 1,5 óra örök kedves emlék marad.

Ha mindez megvan, akkor a sok-sok pdf-et már csak csatolni kell, és elküldeni a honlapon megadott e-mail címre. Mindezt pedig követi a feszült, reménykedő várakozás, melynek során az ember végigjárja az érzelmek minden skáláját a „biztosan sikerül, csak formalitás, jaj nehogy csak egyikünk kapja meg, mikor jön már válasz, ááá már írtak volna” vonalon egészen a boldog végkifejletig!

Címkék: rosztoczy wisconsin blog

A bejegyzés trackback címe:

https://wisconsin.blog.hu/api/trackback/id/tr742870193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása